A norfolk-szigeti araukária fényigénye
A norfolk-szigeti araukária megfelelő fejlődésének és esztétikus megjelenésének egyik legmeghatározóbb feltétele a megfelelő mennyiségű és minőségű fény biztosítása. Ez a növény természetes élőhelyén, a Csendes-óceán nyílt, napfényes partvidékein magas fényintenzitáshoz szokott, ezért szobai körülmények között is a világos helyeket részesíti előnyben. A fény nem csupán a növekedéshez szükséges energiát biztosítja a fotoszintézis révén, hanem alapvetően befolyásolja a növény formáját, a tűlevelek sűrűségét és színét is. A nem megfelelő fényviszonyok, legyen szó akár túl kevés, akár túl sok fényről, hamar látható és jellegzetes tüneteket okoznak, amelyek rontják a növény díszítőértékét és általános egészségi állapotát.
A fény alapvető szerepet játszik a növények életében, mivel a fotoszintézis folyamatának elengedhetetlen energiaforrása. A fotoszintézis során a növény a fényenergiát, a vizet és a levegő szén-dioxidját felhasználva szerves anyagokat, cukrokat állít elő, amelyek a növekedéshez és az életfolyamatok fenntartásához szükségesek. A norfolk-szigeti araukária esetében a megfelelő fénymennyiség biztosítja az erőteljes, függőleges törzsnövekedést és a sűrű, szimmetrikusan elhelyezkedő ágörvek kialakulását. A fényhiány ezzel szemben gyenge, elnyúlt növekedést, úgynevezett etiolációt eredményez.
A fény nemcsak a növekedés ütemét, hanem a növény habitusát, azaz külső megjelenését is meghatározza. Elegendő fény hatására az ágak közötti távolság (az internódiumok hossza) rövidebb lesz, így a lombozat tömöttebb, dúsabb hatást kelt. A tűlevelek élénkzöldek, erősek és sűrűn állnak az ágakon. Fényhiányos környezetben a növény „nyújtózkodik” a fény felé, az ágak megnyúlnak, ritkásabbá válnak, a levelek pedig fakóbbak, sárgásabbak lesznek, és a növény elveszíti jellegzetes, kompakt karácsonyfa formáját.
A növény elhelyezésekor tehát a legfontosabb szempont a fényviszonyok felmérése. A norfolk-szigeti araukária számára a sok, de szűrt, indirekt fény a legideálisabb. A közvetlen, tűző napsütés, különösen a déli órákban, megégetheti, megperzselheti az érzékeny tűleveleket, ami barnulást és száradást okoz. Ezzel szemben egy sötét sarokban a növény nem kap elég energiát a fejlődéshez, és lassan elkezd leépülni. A tökéletes egyensúly megtalálása a kulcs a sikeres neveléshez.
A fényigény az évszakok során is változik. A téli hónapokban, amikor a nappalok rövidebbek és a nap ereje gyengébb, a növénynek a lehető legvilágosabb helyre van szüksége, és ilyenkor akár a közvetlen déli napsütést is jobban tolerálja. Nyáron, amikor a nap sokkal erősebben süt, fokozottan védeni kell a perzselő sugaraktól. A növény jelzéseinek folyamatos figyelése segít abban, hogy mindig az aktuális igényeinek megfelelő helyet találjuk meg számára.
Az optimális fényviszonyok meghatározása
Az optimális elhelyezés egy norfolk-szigeti araukária számára egy keleti fekvésű ablakpárkány vagy annak közvetlen közelében lévő hely. Itt a növényt a reggeli, kora délelőtti órákban éri a lágy, nem perzselő napfény, ami ideális a számára. A nap további részében pedig elegendő szórt, indirekt fényt kap a növekedéshez anélkül, hogy a levelei megégnének. Ez a tájolás biztosítja a legjobb kompromisszumot a fényigény és a perzseléstől való védelem között.
Déli vagy nyugati fekvésű ablakok esetében, ahol a délutáni napsütés sokkal erősebb és forróbb, a növényt nem szabad közvetlenül az ablakba tenni. Helyezzük inkább az ablaktól 1-2 méter távolságra, vagy használjunk egy fényáteresztő függönyt, reluxát a fény szűrésére. Így a növény továbbra is bőségesen kap világosságot, de védve van a legkárosabb, közvetlen sugaraktól. Az északi fekvésű ablakok általában nem biztosítanak elegendő fényt a hosszú távú, egészséges fejlődéshez, itt a növény valószínűleg gyengén fog fejlődni és megnyúlik.
A norfolk-szigeti araukária egyik legjellegzetesebb tulajdonsága a tökéletesen szimmetrikus növekedés. Ennek a szimmetriának a megőrzéséhez elengedhetetlen a növény rendszeres, következetes forgatása. Ha a növényt mindig ugyanabban a pozícióban hagyjuk, akkor természetes módon a fényforrás felé fog hajolni (ezt a jelenséget fototropizmusnak nevezik), és az egyik oldala sűrűbb, a másika pedig kopaszabb lesz. Hogy ezt elkerüljük, hetente forgassuk el a cserepet egy negyed fordulattal, mindig ugyanabba az irányba. Ezzel biztosítjuk, hogy a törzs minden oldalát egyenletes mennyiségű fény érje, és a növény egyenesen, piramis formában növekedjen.
A környezet tárgyai is befolyásolhatják a fényviszonyokat. Egy világos falról visszaverődő fény növelheti a növény által kapott fénymennyiséget, míg egy sötét bútor vagy fal elnyelheti azt. A növény elhelyezésekor vegyük figyelembe a környezetét is. A legjobb egy nyílt, tágas hely, ahol a fényt semmi sem blokkolja, és a levegő is jól körüljárja, ami a gombás betegségek megelőzésében is segít. A túlzsúfolt, sötét sarkok a legkevésbé ideálisak számára.
A nem megfelelő fénymennyiség tünetei
A fényhiány a leggyakoribb probléma a szobában tartott araukáriák esetében. A legszembetűnőbb tünet a gyenge, erőtlen, megnyúlt növekedés. A növény ágai ritkásabbá válnak, az ágörvek közötti távolság megnő, ahogy a növény kétségbeesetten próbál a fény felé nyújtózkodni. Az alsóbb ágak, amelyek a legkevesebb fényt kapják, elkezdenek sárgulni, majd megbarnulnak és lehullanak, így a növény felkopaszodik. A megmaradt tűlevelek elveszítik élénkzöld színüket, fakóvá, sárgászölddé válnak.
A fényhiány másik jellegzetes tünete, hogy az ágak elveszítik vízszintes tartásukat és lekonyulnak, lefelé lógnak. A növény általános megjelenése szomorú, erőtlen lesz. Mivel a fotoszintézishez nincs elegendő energia, a növekedés lelassul, vagy akár teljesen le is áll. Egy tartósan fényhiányos helyen tartott araukária lassan feléli a tartalékait és végül elpusztul. Ha ezeket a tüneteket észleljük, az első és legfontosabb lépés a növény áthelyezése egy sokkal világosabb helyre.
Bár ritkábban fordul elő, a túlzott, közvetlen napsütés is károsíthatja a növényt. A legjellemzőbb tünet a levélperzselődés. A tűlevelek, különösen a napnak leginkább kitett oldalon, először kifakulnak, sárgásfehérré válnak, majd megbarnulnak és elszáradnak, mintha megégtek volna. Ez a károsodás visszafordíthatatlan, az elégett levelek már nem regenerálódnak. A túlzott napfény a talaj gyors kiszáradását is okozza, ami további stresszt jelent a növény számára.
Ha a levélperzselődés jeleit látjuk, azonnal helyezzük a növényt egy kevésbé napos, szűrt fényt biztosító helyre. A déli vagy nyugati ablakból vegyük beljebb a szobába, vagy gondoskodjunk árnyékolásról. A nyári időszakban a szabadba kihelyezett növényeket soha ne tegyük tűző napra; mindig egy fa árnyékába vagy egy árnyékolóval védett helyre kerüljenek. A megfelelő fényviszonyok megtalálása tehát egyfajta egyensúlyozás a túl kevés és a túl sok között.
Mesterséges megvilágítás alkalmazása
Olyan esetekben, amikor a lakás adottságai miatt nem tudunk elegendő természetes fényt biztosítani, a mesterséges megvilágítás, azaz a növénylámpák használata életmentő lehet a norfolk-szigeti araukária számára. Ez különösen igaz a sötét téli hónapokban, vagy ablaktalan helyiségekben. A modern növénylámpák képesek a napfényhez hasonló, a fotoszintézishez szükséges hullámhosszú fényt kibocsátani, így pótolva a természetes fény hiányát.
A legelterjedtebb és leghatékonyabb típusok a LED növénylámpák. Ezek energiatakarékosak, hosszú élettartamúak és alig termelnek hőt, így biztonságosan használhatók a növények közelében. Válasszunk „teljes spektrumú” (full spectrum) LED lámpát, amely a napfényhez hasonlóan a kék és a vörös fény mellett a többi színt is tartalmazza, ami a legideálisabb a növények számára. A fényerőt lumenben vagy a fotoszintetikusan aktív sugárzást (PAR) leíró értékekkel adják meg; az araukária a közepes-magas fényigényű növények közé tartozik.
A lámpa elhelyezése és a megvilágítás időtartama kulcsfontosságú. A lámpát a növény fölé kell elhelyezni, körülbelül 30-60 cm távolságra a növény csúcsától, hogy a fény egyenletesen érje az egész lombozatot. Ha a lámpa túl közel van, megégetheti a leveleket, ha túl messze, a hatása csökken. A megvilágítás időtartama a természetes fény mennyiségétől függ. Egy teljesen sötét helyiségben napi 12-14 óra mesterséges megvilágításra van szükség, míg egy kevésbé világos szobában kiegészítő fényként napi 4-6 óra is elegendő lehet a téli időszakban.
A mesterséges megvilágítás használatakor ne feledkezzünk meg a növény éjszakai pihenőciklusáról sem. A növényeknek szükségük van a sötét periódusra is, amikor a légzési és egyéb anyagcsere-folyamatok zajlanak. Ezért a növénylámpát soha ne működtessük a nap 24 órájában. A legegyszerűbb megoldás egy időzítő kapcsoló használata, amely automatikusan be- és kikapcsolja a lámpát a beállított időpontokban, biztosítva a következetes és rendszeres fényciklust.
Fotó forrása: Flickr / Szerző: James St. John / Licence: CC BY 2.0
