Share

A nyári viola teleltetése

A nyári viola, ez a mediterrán származású, fűszeres illatú szépség a legtöbb magyar kertben egynyáriként végzi pályafutását, hiszen a hideg, fagyos teleket a szabadban ritkán éli túl. Sokan nem is tudják, hogy megfelelő körülmények között a nyári viola sikeresen átteleltethető, és a következő tavasszal korai, bőséges virágzással hálálja meg a gondoskodást. A teleltetés bár igényel némi odafigyelést és egy megfelelő helyiséget, korántsem lehetetlen küldetés. A következőkben részletesen bemutatjuk a cserepes és a szabadföldi viola átteleltetésének lehetőségeit és buktatóit.

A teleltetés alapvető feltételei

A nyári viola sikeres átteleltetésének kulcsa a megfelelő hőmérséklet, a fényviszonyok és a minimális öntözés hármasának biztosítása. A növény botanikailag kétéves vagy rövid életű évelő, ami azt jelenti, hogy képes több évig élni, ha a környezeti feltételek ezt lehetővé teszik. A teleltetés célja, hogy a növényt egy nyugalmi állapotba hozzuk, lelassítva az életfolyamatait anélkül, hogy fagykárt szenvedne. Az ideális teleltetési hőmérséklet 5 és 10 Celsius-fok között van. Ennél melegebb helyen a növény tovább próbál növekedni, de a téli fényszegény időszakban a hajtásai megnyúlnak, elgyengülnek, és a növény kimerül.

A fény a nyugalmi időszakban is fontos, ezért a teleltetésre teljesen sötét pince nem alkalmas. Válasszunk egy világos, de hűvös helyiséget, mint például egy fűtetlen veranda, egy ablakos garázs, egy fagymentes üvegház vagy egy hűvös lépcsőház. A fény szükséges ahhoz, hogy a növény minimális szinten fenntartsa a fotoszintézist és életben maradjon tavaszig. A közvetlen, erős napsütést azonban kerülni kell a teleltető helyen, mert az idő előtti növekedésre serkentheti a növényt.

A teleltetés alatt a nyári viola vízigénye drasztikusan lecsökken. A leggyakoribb hiba a túlöntözés, ami a nyugalmi időszakban szinte biztosan a gyökerek rothadásához és a növény pusztulásához vezet. Az öntözést a minimálisra kell csökkenteni, éppen csak annyira, hogy a földlabda ne száradjon ki teljesen. Általában elegendő 3-4 hetente egy kis vizet adni a növénynek. A tápoldatozást a teleltetés teljes időtartama alatt, azaz ősztől kora tavaszig teljes mértékben szüneteltetni kell.

AJÁNLÓ ➜  A nyári viola metszése és visszavágása

Mielőtt a növényt a teleltető helyére vinnénk, elengedhetetlen egy alapos átvizsgálás és „felkészítés”. Távolítsuk el az összes elszáradt, sárguló vagy beteg levelet és a hervadt virágokat. Vizsgáljuk át a növényt kártevők után kutatva, és ha szükséges, végezzünk egy megelőző lemosó permetezést, hogy ne vigyünk be kártevőket a zárt teleltető térbe. A növény hajtásait érdemes körülbelül egyharmadával visszavágni, ami segít a kompakt forma megőrzésében és csökkenti a párologtató felületet.

Konténeres növények teleltetése lépésről lépésre

A cserepes vagy balkonládás nyári violák teleltetése a legegyszerűbb, mivel a növények könnyen mozgathatók. A teleltetésre való felkészülést az első fagyok közeledtével, általában október végén, november elején kell elkezdeni. Az egyre hűvösebb éjszakák és a rövidülő nappalok természetes módon felkészítik a növényt a nyugalmi időszakra. Az utolsó fagymentes napok egyikén végezzük el a növény megtisztítását és visszametszését a korábban leírtak szerint.

A cserepeket az első komolyabb, tartós fagyok beállta előtt vigyük be a kiválasztott teleltető helyiségbe. Fontos, hogy ne egy meleg szobából hirtelen tegyük ki a hidegbe, és fordítva, ne a kinti hidegről vigyük be azonnal egy fűtött helyiségbe. A fokozatosság elve itt is érvényes, bár a kintről befelé történő mozgatásnál ez kevésbé kritikus. A teleltető helyen a cserepeket helyezzük az ablak közelébe, hogy a lehető legtöbb fényt kapják.

A teleltetés során a legfontosabb feladat a rendkívül mértékletes öntözés. A talajt hagyjuk szinte teljesen kiszáradni két öntözés között. A legjobb, ha az ujjunkkal több centiméter mélyen ellenőrizzük a föld nedvességét, és csak akkor adjunk egy kevés vizet, ha már teljesen száraznak érezzük. Ne feledjük, a szomjazásba sokkal nehezebben pusztul bele a növény ebben az időszakban, mint a túlöntözésbe. Rendszeresen, legalább havonta egyszer ellenőrizzük a növényeket, és távolítsuk el az esetlegesen elszáradó, sárguló leveleket, hogy megelőzzük a gombásodást.

A tél végén, február-március környékén, ahogy a nappalok hosszabbodnak és a fényviszonyok javulnak, a növény lassan éledezni kezd. Ekkor elkezdhetjük egy kicsit gyakrabban, de még mindig óvatosan öntözni. Amikor új hajtások jelennek meg, átültethetjük a violát friss, tápanyagban gazdag virágföldbe, ami új lendületet ad neki. A kiültetésig tartsuk továbbra is a hűvös, világos helyen, és ne vigyük ki a szabadba a tavaszi fagyveszély elmúltáig.

AJÁNLÓ ➜  A nyári viola tápanyagigénye és trágyázása

Szabadföldi violák átteleltetésének lehetőségei

A szabadföldbe ültetett nyári viola átteleltetése nagyobb kihívást jelent, és a sikere nagyban függ a kertünk mikroklímájától és a tél keménységétől. A legfontosabb a megfelelő hely kiválasztása már a tavaszi ültetéskor. Egy déli fekvésű fal tövében, szélvédett zugban, ahol a talaj jó vízelvezetésű, jelentősen megnő a sikeres áttelelés esélye. Az ilyen helyeken a talaj kevésbé fagy át, és a fal által kisugárzott hő is védelmet nyújt a növénynek. A nehéz, agyagos, vizet nehezen elvezető talajban a teleltetés szinte lehetetlen.

A fagyok beállta előtt a szabadföldi töveket is érdemes visszavágni körülbelül a felére, és a tövek körüli talajt alaposan megtisztítani a lehullott levelektől és egyéb növényi maradványoktól, amelyek alatt a kártevők és kórokozók áttelelhetnek. Az első komolyabb fagyok után, amikor a talaj felszíne már megkeményedett, jöhet a téli takarás. A takarás célja nem a növény melegen tartása, hanem a talaj mélyebb átfagyásának megakadályozása és a hirtelen hőmérséklet-ingadozásoktól való védelem.

A takaráshoz használjunk valamilyen laza, levegős anyagot, például vastag rétegben lombot, szalmát vagy fenyőgallyakat. A legjobb, ha először fenyőgallyakat fektetünk a növényre, majd erre halmozzuk a lombot, mert a gallyak megakadályozzák, hogy a lomb túlságosan összetömörödjön és befülledjen. A takarást legalább 15-20 cm vastagon terítsük a növény töve köré. Fontos, hogy a takarást ne vigyük fel túl korán, mert a meleg, nedves takaró alatt a növény rothadásnak indulhat.

Tavasszal, a fagyveszély elmúltával, általában március végén, április elején a téli takarást fokozatosan el kell távolítani. Ne egyetlen nap alatt szedjük le az egészet, mert a hirtelen fény- és hőmérsékletváltozás megviselheti a növényt. Először csak a lombot távolítsuk el, majd néhány nap múlva a gallyakat is. Az áttelelt tövek általában korábban hajtanak ki és hoznak virágot, mint a tavasszal ültetett palánták, így a fáradozásunkat korai és gazdag virágzás jutalmazza.

A tavaszi ébresztés és a további gondozás

Az átteleltetett növények tavasszal különös gondoskodást igényelnek, hogy újra erőre kapjanak. A konténeres növények esetében a tél végi átültetés a legfontosabb lépés. Válasszunk a régivel megegyező vagy csak egy mérettel nagyobb cserepet, és használjunk friss, jó minőségű, tápanyagban gazdag virágföldet. Az átültetés során óvatosan vizsgáljuk meg a gyökérzetet, és az elhalt, barna részeket egy éles ollóval távolítsuk el. Az átültetés után alaposan öntözzük be a növényt.

AJÁNLÓ ➜  A nyári viola fényigénye

Mind a konténeres, mind a szabadföldi átteleltetett violákat tavasszal érdemes alaposan visszametszeni. Távolítsuk el az összes elszáradt, elfagyott vagy gyenge, betegnek tűnő hajtást. A metszés serkenti az új, erőteljes hajtások növekedését és segít a szép, bokros forma kialakításában. A metszés után a növényeket enyhén trágyázzuk meg, hogy elegendő energiájuk legyen a tavaszi növekedési robbanáshoz. Erre a célra a komposzt vagy egy kiegyensúlyozott, nitrogénben gazdagabb indító tápoldat a legmegfelelőbb.

A szabadba való kihelyezés vagy a végleges helyükön hagyott növények esetében a legfontosabb a fokozatosság. A beltéren teleltetett cserepes növényeket a tavaszi fagyok elmúltával (általában május közepétől) szoktassuk fokozatosan a kinti körülményekhez. Először csak néhány órára tegyük ki őket egy árnyékos, szélvédett helyre, majd napról napra növeljük a szabadban töltött időt és a napfény mennyiségét. Ez a folyamat, az edzés, segít megelőzni a levelek megégését és a növény sokkhatását.

Az átteleltetett nyári violák gyakran sokkal erősebbek és ellenállóbbak, mint a fiatal palánták. A fejlett gyökérzetüknek köszönhetően jobban viselik a szárazságot és a környezeti stresszt. A gondos teleltetés és a szakszerű tavaszi ébresztés eredményeként ezek a növények már kora tavasszal virágba borulhatnak, hetekkel megelőzve az azévi vetésből származó társaikat, így a kertész fáradozása bőségesen megtérül.

Ez is érdekelni fog...