A sarkantyúka teleltetése

A sarkantyúka, botanikai nevén Tropaeolum majus, eredeti élőhelyén, Dél-Amerika fagymentes vidékein évelő növényként viselkedik. A mi éghajlatunkon azonban, a mérsékelt égövi telek fagyai miatt, leggyakrabban egynyári dísznövényként termesztjük, ami azt jelenti, hogy a szezon végén, az első komolyabb fagyok beköszöntével a növény elpusztul. Sokan azonban nem tudják, hogy megfelelő körülmények biztosításával a sarkantyúka átteleltethető, így a következő tavasszal már egy fejlettebb, erősebb növénnyel indíthatjuk a szezont. A teleltetésnek több módja is van, a legnépszerűbbek a növény fagymentes helyen való átteleltetése cserépben, illetve a nyár végén vett dugványok meggyökereztetése és nevelése a téli hónapokban.

A teleltetés alapvető feltétele egy megfelelő helyiség biztosítása. A sarkantyúka a téli időszakban is igényel fényt, ezért egy világos, de hűvös hely a legideálisabb számára. Ilyen lehet egy fűtetlen veranda, egy ablakos pince, egy fagymentes garázs vagy egy világos lépcsőház. Az optimális teleltetési hőmérséklet 5-10 °C között van. A túl meleg, fűtött szobai körülmények nem megfelelőek, mert a növény tovább próbálna növekedni, de a téli fényszegény időszakban csak gyenge, megnyúlt, betegségekre fogékony hajtásokat fejlesztene.

A teleltetésre szánt növényeket még az első fagyok előtt be kell vinni a telelőhelyre. Ha a növény szabadföldben van, óvatosan, a gyökérlabda lehető legkisebb sérülésével kell kiásni, és egy megfelelő méretű cserépbe ültetni. A konténerben nevelt növények esetében a feladat egyszerűbb. A bevitel előtt érdemes a növényt alaposan átvizsgálni kártevők és betegségek után kutatva, és a fertőzött részeket eltávolítani, hogy ne vigyük be a problémát a telelőhelyre. Egy enyhe káliszappanos lemosás is hasznos lehet megelőzésképpen.

A teleltetés alatt a sarkantyúka nyugalmi állapotba kerül, vagy legalábbis a növekedése jelentősen lelassul. Ennek megfelelően a vízigénye drasztikusan lecsökken. A leggyakoribb hiba a teleltetés során a túlöntözés, ami gyorsan gyökérrothadáshoz és a növény pusztulásához vezet. A földjét csak annyira kell öntözni, hogy a gyökérlabda ne száradjon ki teljesen. Általában elegendő 2-4 hetente egy kis vizet adni neki, de mindig ellenőrizzük a talaj nedvességét, mielőtt öntöznénk. Tápanyag-utánpótlásra a téli hónapokban egyáltalán nincs szükség.

A növények előkészítése a teleltetésre

A sikeres teleltetés már ősszel, a növények előkészítésével kezdődik. Körülbelül szeptember végén, október elején, jóval az első várható fagyok előtt válasszuk ki azokat az egészséges, erős példányokat, amelyeket szeretnénk átmenteni. A beteg, gyenge, kártevőkkel fertőzött növényeket nem érdemes teleltetni, mert a problémák a telelőhelyen csak fokozódni fognak, és veszélyeztethetik a többi növényt is. A kiválasztott növényeket érdemes visszavágni, hogy kompaktabb méretűek legyenek.

A futó, kúszó fajtáknál a hajtásokat vágjuk vissza körülbelül a felére vagy harmadára. Ez nemcsak megkönnyíti a növény mozgatását és elhelyezését, hanem csökkenti a párologtató felületet is, és arra ösztönzi a növényt, hogy energiáit a gyökérzet megőrzésére fordítsa. Az elszáradt, sárguló leveleket, elnyílt virágokat és magtokokat mind távolítsuk el. A metszéshez mindig használjunk tiszta, éles ollót vagy kést, hogy a vágási felület szép legyen, és csökkentsük a fertőzések kockázatát.

A szabadföldből kiásott növények esetében próbáljunk meg minél nagyobb földlabdát megőrizni a gyökerek körül. Válasszunk egy akkora cserepet, amelyben a gyökérlabda kényelmesen elfér, és töltsük fel a hézagokat laza, jó vízáteresztő virágfölddel. Az átültetés után alaposan, de óvatosan öntözzük be a növényt, hogy a föld leülepedjen a gyökerek körül. Az első néhány napban tartsuk a növényt egy árnyékos, védett helyen, hogy kiheverje az átültetési stresszt, mielőtt a végleges telelőhelyére kerül.

A bevitel előtti kártevő-mentesítés kritikus lépés. Alaposan vizsgáljuk át a levelek fonákját, a levélhónaljakat és a hajtáscsúcsokat levéltetvek, takácsatkák vagy liszteskék után kutatva. Ha kártevőt találunk, kezeljük a növényt egy környezetbarát szerrel, például káliszappanos vagy neemolajos permettel. Ez a lépés megóv minket attól, hogy a telelőhelyen, a zárt térben a kártevők elszaporodjanak, és tavasszal egy legyengült, beteg növénnyel kelljen kezdenünk a szezont.

Teleltetés dugványozással

A sarkantyúka teleltetésének egy másik, sokak szerint egyszerűbb és hatékonyabb módja a dugványokról való nevelés. Ahelyett, hogy a nagy, kifejlett anyanövényt próbálnánk meg átmenteni, a nyár végén vagy kora ősszel egészséges hajtásokat vágunk róla, amelyeket aztán a téli hónapok alatt gyökereztetünk és nevelünk. Ez a módszer kevesebb helyet igényel, és garantálja, hogy tavasszal fiatal, életerős, betegségektől mentes növényeink lesznek. Különösen ajánlott ez a technika a különleges, hibrid fajták megőrzésére.

A dugványozáshoz augusztus végén vagy szeptemberben vágjunk le 10-15 cm hosszú, egészséges hajtáscsúcsokat az anyanövényről. A vágást közvetlenül egy levélcsomó alatt ejtsük meg. Az alsó leveleket távolítsuk el, csak a felső 2-4 levelet hagyjuk meg. A przygotált dugványokat állíthatjuk egy pohár vízbe, hogy meggyökeresedjenek, vagy közvetlenül elültethetjük őket egy cserépnyi nedves, laza palántaföldbe. A vizes gyökereztetés egyszerűbb, és látványosan követhető a gyökerek fejlődése.

A pohár vizet tegyük egy világos ablakpárkányra, de ne érje közvetlen, tűző napfény. A vizet 2-3 naponta cseréljük, hogy friss maradjon. Körülbelül 2-3 hét alatt a dugványok elegendő gyökeret fejlesztenek ahhoz, hogy elültethetők legyenek. Ültessük őket kis cserepekbe, jó minőségű virágföldbe. A frissen ültetett dugványokat tartsuk egyenletesen nyirkosan, de ne öntözzük túl őket. A téli hónapok alatt a fiatal növényeket egy világos, hűvös (10-15 °C) helyen tartsuk.

A dugványról nevelt növények a tél folyamán lassan, de folyamatosan fejlődni fognak. A fűtött szobai körülményeket kerüljük, mert a meleg és a kevés fény kombinációja megnyúlt, gyenge hajtásokat eredményez. Tavasszal, a fagyveszély elmúltával ezek a fiatal, de már jól begyökeresedett növények kiültethetők a kertbe vagy a balkonládákba. Gyakran erőteljesebben és gyorsabban indulnak növekedésnek, mint a teljes növényként átteleltetett, idősebb társaik.

Tavaszi teendők a teleltetett növénnyel

A tél elmúltával, ahogy a nappalok hosszabbodnak és a hőmérséklet emelkedik, a teleltetett sarkantyúkákat fel kell készíteni az új szezonra. Ez a folyamat általában március végén, április elején kezdődik. Az első lépés a növények állapotának felmérése. Távolítsuk el az elszáradt, elhalt vagy megnyúlt, gyenge hajtásokat. Egy erőteljesebb visszametszés ilyenkor jót tesz a növénynek, mert bokrosodásra, új, erős hajtások fejlesztésére serkenti.

A metszés után érdemes a növényt átültetni friss virágföldbe. A téli időszak alatt a cserépben lévő föld tápanyagtartalma kimerülhetett, és a szerkezete is tömörödhetett. Óvatosan vegyük ki a növényt a cserépből, rázzuk le a régi földet a gyökerekről, és vizsgáljuk meg a gyökérzetet. Az elhalt, barna, puha gyökérrészeket vágjuk le. Ültessük a növényt egy kicsit nagyobb cserépbe, friss, laza, jó vízáteresztő földbe.

Az átültetés után kezdjük el a növényt fokozatosan egyre többet öntözni, és elkezdhetjük a tápoldatozást is, de csak nagyon óvatosan, hígított oldattal. Ahogy a növény új hajtásokat kezd hozni, a víz- és tápanyagigénye is növekedni fog. Helyezzük a növényt egyre világosabb helyre, hogy hozzászokjon az intenzívebb fényhez. A kiültetés előtt mindenképpen el kell végezni az edzést, azaz a növény fokozatos hozzászoktatását a kinti körülményekhez.

Az edzés folyamatát legalább egy-két hétig végezzük. Először csak néhány órára tegyük ki a növényt egy védett, félárnyékos helyre, majd napról napra növeljük a kint töltött időt és a napfénynek való kitettséget. Éjszakára eleinte vigyük vissza a védett helyre. A fagyosszentek (május közepe) után, amikor a fagyveszély már biztosan elmúlt, a megerősödött, edzett növényt kiültethetjük a végleges helyére a kertbe vagy a balkonládába, ahol hamarosan virágba borul.