A tömött korallvirág teleltetése
A tömött korallvirág megfelelő teleltetése kulcsfontosságú ahhoz, hogy a növény ne csak túlélje a téli, fényszegény hónapokat, hanem a következő szezonban ismét bőséges virágzással ajándékozzon meg bennünket. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a téli időszakban is a nyárihoz hasonlóan gondozzák, ami gyakran a növény legyengüléséhez vagy akár pusztulásához vezet. A teleltetés lényege, hogy a növény természetes életritmusát követve biztosítsunk számára egy nyugalmi periódust, amely során erőt gyűjthet a tavaszi megújuláshoz és a virágképzéshez. Ez a folyamat a hőmérséklet, a fény és az öntözés tudatos szabályozását jelenti.
A teleltetés biológiai alapja a növény alkalmazkodása a mérsékelt övi vagy szubtrópusi éghajlat téli körülményeihez, még akkor is, ha a korallvirág trópusi eredetű. A nappalok rövidülése és a fényintenzitás csökkenése jelzi a növény számára, hogy ideje lelassítani az élettani folyamatokat és felkészülni a kedvezőtlenebb időszakra. A növekedés leáll, az anyagcsere minimálisra csökken, és a növény egyfajta „téli álmot” alszik. Ez a nyugalmi állapot elengedhetetlen a virágrügyek differenciálódásához, vagyis a virágkezdemények kialakulásához.
A korallvirág egy úgynevezett fakultatív rövidnappalos növény, ami azt jelenti, hogy a virágindukcióhoz, azaz a virágképzés beindításához egy meghatározott ideig tartó, napi 12 óránál rövidebb megvilágításra van szüksége. A természetben ez az őszi-téli időszakra esik. A lakásban tartott növények esetében azonban a mesterséges világítás megzavarhatja ezt a ciklust, ezért a sikeres teleltetés és virágoztatás érdekében ezt a rövidnappalos periódust mesterségesen kell biztosítanunk, kombinálva a nyugalmi időszak egyéb feltételeivel.
A teleltetés nemcsak a virágzás miatt fontos, hanem a növény általános egészsége szempontjából is. A téli fényszegény időszakban, különösen a meleg, fűtött szobákban a növény hajlamos a megnyúlásra, etiolálódásra. Ilyenkor a hajtások vékonyak, gyengék lesznek, a levelek ritkásan állnak, és a növény elveszíti kompakt, bokros formáját. A hűvösebb helyen történő teleltetés lelassítja ezeket a folyamatokat, segít megőrizni a növény formáját és megelőzi a legyengülését.
A teleltetés tehát egy komplex folyamat, amely több tényező összehangolását igényli. A megfelelő hely kiválasztása, a hőmérséklet beállítása, az öntözési rend drasztikus megváltoztatása és a fényviszonyok szabályozása mind részei ennek a fontos gondozási műveletnek. A következő fejezetekben részletesen bemutatjuk, hogyan készíthetjük fel növényünket a télre, és milyen teendőink vannak a nyugalmi időszak alatt és után.
Felkészülés a nyugalmi időszakra
A korallvirág felkészítése a teleltetésre már kora ősszel megkezdődik. Az első és legfontosabb lépés a tápoldatozás fokozatos csökkentése, majd teljes felfüggesztése. Szeptembertől már ne adjunk a növénynek semmilyen tápanyagot, mivel a lelassuló anyagcsere mellett a fel nem használt sók felhalmozódnának a talajban, ami a gyökerek károsodásához vezethet. A nyár végén adott, káliumban gazdag tápoldat még segítheti a növényi szövetek megerősödését és a teleltetésre való felkészülést, de ezt követően a trágyázást szüneteltetni kell egészen tavaszig.
Ezzel párhuzamosan az öntözés gyakoriságát és mennyiségét is csökkenteni kell. Ahogy a hőmérséklet hűvösebbre fordul és a nappalok rövidülnek, a párolgás mértéke is csökken, így a növénynek kevesebb vízre van szüksége. Hagyjuk, hogy a talaj a két öntözés között jobban kiszáradjon, mint a nyári időszakban. Ez a fokozatos „szomjaztatás” szintén jelzés a növény számára, hogy a nyugalmi időszak közeledik, és segít megelőzni a gyökérrothadást a hűvösebb körülmények között.
Az ősz folyamán érdemes a növényt alaposan átvizsgálni, és eltávolítani róla minden elszáradt, beteg vagy sérült részt. Egy enyhe formaigazító metszést is végezhetünk, levágva a túlságosan megnyúlt hajtásokat, de a drasztikusabb visszavágást inkább a tavaszi, elvirágzás utáni időszakra hagyjuk. Tisztítsuk meg a növényt az esetleges kártevőktől, mivel a teleltetés alatt a legyengült növény fogékonyabb a fertőzésekre, és a hűvös, zárt térben a kártevők könnyen elszaporodhatnak.
A felkészülési időszak legkritikusabb része a már említett rövidnappalos kezelés bevezetése, amely a virágindukcióhoz szükséges. Körülbelül 6-8 héten keresztül biztosítsunk a növény számára napi legalább 12-14 óra teljes, megszakítás nélküli sötétséget. Ezt megtehetjük úgy, hogy a növényt minden nap délután 5 és reggel 8 óra között egy sötét szekrénybe, kamrába helyezzük, vagy egyszerűen letakarjuk egy sötét, de a növényt nem nyomó kartondobozzal vagy fekete fóliával. Fontos, hogy a sötét periódus alatt a növényt semmilyen fény ne érje, még egy rövid időre felkapcsolt villany fénye sem, mert az megzavarhatja a folyamatot.
Az ideális teleltetési körülmények
A korallvirág számára az ideális teleltetési hely világos, de hűvös. A hőmérséklet optimálisan 10-15 °C között van. Egy fűtetlen, de fagymentes veranda, egy világos lépcsőház, egy kevéssé fűtött vendégszoba vagy egy északi fekvésű ablakpárkány tökéletesen megfelelhet a célnak. A túl meleg, 20 °C feletti hőmérséklet, különösen a téli fényszegénységgel párosulva, a növény megnyúlásához és legyengüléséhez vezet, és a virágképződést is gátolhatja. A 10 °C alatti hőmérsékletet azonban kerülni kell, mert a növény fagyérzékeny.
A fényviszonyok a teleltetés alatt is fontosak. Bár a virágindukcióhoz rövidnappalos kezelésre van szükség, a napi 8-10 órás világos periódusban a növénynek a lehető legtöbb fényre van szüksége a fotoszintézis fenntartásához. Ezért a teleltetésre kiválasztott helyiség legyen a lehető legvilágosabb. Egy déli fekvésű ablak is ideális lehet télen, mivel a téli nap ereje már nem perzseli meg a leveleket. A fényhiány a teleltetés alatt is a levelek sárgulásához és lehullásához vezethet.
A teleltetés alatti öntözés a leginkább kritikus pont. A hűvös környezetben a növény vízigénye drasztikusan lecsökken, ezért az öntözést a minimumra kell korlátozni. Általános szabály, hogy csak akkor öntözzünk, amikor a cserép földje már szinte teljesen kiszáradt. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 3-4, sőt akár 5-6 hetente egyszeri, kis mennyiségű vízadag is elegendő lehet. A túlöntözés a teleltetés alatt szinte biztosan gyökér- és szártőrothadáshoz vezet, ami a növény pusztulását okozza.
A páratartalomra a teleltetés során kevésbé kell figyelni, a hűvösebb levegő általában magasabb relatív páratartalommal rendelkezik, mint a fűtött szobák száraz levegője. Kerüljük a növény permetezését, mivel a nedves lombozat a hűvösben ideális táptalajt biztosít a gombás betegségeknek. Biztosítsunk megfelelő légmozgást a növény körül, ne zsúfoljuk össze más növényekkel, hogy a levegő szabadon áramolhasson, megelőzve ezzel a penészedést.
Teendők a teleltetés alatt és után
A teleltetés időszaka alatt a legfontosabb teendőnk a növény állapotának rendszeres ellenőrzése és a minimális gondozási feladatok elvégzése. Hetente egyszer vizsgáljuk meg a növényt, hogy nincsenek-e rajta kártevők vagy betegségek jelei. Távolítsuk el az esetlegesen elszáradt, sárguló leveleket, hogy megelőzzük a rothadás kialakulását. Ellenőrizzük a talaj nedvességét, de csak akkor öntözzünk, ha az valóban indokolt. Ne feledjük, a kevesebb több elve itt hatványozottan érvényesül.
A rövidnappalos kezelés 6-8 hete után, amikor a virágbimbók már jól láthatóan megjelentek, a növényt fokozatosan visszaszoktathatjuk a melegebb, világosabb körülményekhez. Helyezzük át egy világos, normál szobahőmérsékletű helyre, például egy keleti vagy nyugati ablakpárkányra. A hirtelen környezetváltozás stresszt okozhat, ezért a fokozatosság fontos. A bimbók megjelenése után a rövidnappalos kezelést már nem kell folytatni, a növény a normál fényviszonyok mellett is ki fog virágozni.
A melegebb helyre való visszaszoktatással párhuzamosan az öntözés mennyiségét és gyakoriságát is fokozatosan növelni kezdhetjük. Ahogy a növény a virágzáshoz és az aktívabb növekedéshez több energiát használ, a vízigénye is megnő. Továbbra is tartsuk be azt a szabályt, hogy csak akkor öntözünk, ha a talaj felső rétege már kiszáradt. Amikor a virágzás teljes lendületben van, a növény már a megszokott, aktív időszaki öntözési rendet igényli.
A virágzás befejeztével, általában kora tavasszal, eljön a növény „ébresztésének” ideje. Ekkor végezhetjük el az erőteljesebb visszametszést, hogy a növényt bokrosodásra serkentsük. A metszés után, az új hajtások megjelenésével kezdhetjük újra a rendszeres tápoldatozást is, kezdetben hígabb oldattal, majd áttérve a normál koncentrációra. Ezzel a gondos, a növény ciklusát követő teleltetési és ébresztési folyamattal biztosíthatjuk, hogy korallvirágunk évről évre megújuljon és gazdag virágpompával hálálja meg a törődést.
