A tömött sellővirág teleltetése

A tömött sellővirág, bár észak-amerikai származású és alapvetően jó fagytűrő képességgel rendelkezik, a hazai telek viszontagságait nem minden esetben vészeli át károsodás nélkül. A sikeres áttelelés kulcsa a növény gyöktörzsének, azaz rizómájának megóvása a tartós és mélyre hatoló fagyoktól. A teleltetés módja nagyban függ a növény tartási helyétől, a kerti tó mélységétől és az adott évi tél keménységétől. A helyesen elvégzett teleltetés biztosítja, hogy a sellővirágunk a következő tavasszal újra teljes erővel és pompával hajtson ki, ahelyett, hogy a téli fagyok áldozatává válna. Ez a fejezet részletesen bemutatja a különböző teleltetési stratégiákat és a velük kapcsolatos legfontosabb teendőket.

A teleltetés szükségességének eldöntésekor az elsődleges szempont a vízmélység, amelyben a növény él. A sellővirág rizómája a tó iszapjában vagy az ültetőközegben pihen a téli hónapokban. Ha ez a közeg teljesen átfagy, a rizómában lévő sejtek károsodnak, és a növény elpusztul. A víz kiváló hőszigetelő, így a jégpáncél alatt a víz általában nem fagy meg a tó aljáig. Az általános ökölszabály szerint, ha a rizómák legalább 30-40 centiméteres vízborítás alatt vannak, jó eséllyel átvészelik a telet a tóban, különösen egy átlagos vagy enyhe télen.

A sekélyebb vízben, 30 centiméternél kisebb vízmélységben tartott növények esetében a kinti teleltetés már kockázatos. Kisebb, sekély tavak, patakmedrek könnyebben átfagyhatnak, így a rizómák is veszélybe kerülnek. Hasonló a helyzet a dézsában, vödörben vagy más, földfelszín feletti edényben nevelt sellővirágokkal. Ezek az edények teljesen átfagyhatnak, így az bennük lévő növények számára a fagymentes helyen való teleltetés az egyetlen biztos megoldás a túlélésre. A döntést tehát mindig a konkrét körülmények mérlegelésével kell meghozni.

A teleltetésre való felkészülés már ősszel megkezdődik. A növény a nyár végén és ősszel elkezdi visszahúzni a tápanyagokat a leveleiből a rizómájába, felkészülve a nyugalmi időszakra. Ebben az időszakban már ne trágyázzuk, és ne bolygassuk feleslegesen. Hagyjuk, hogy a levelek természetes módon elsárguljanak, elhaljanak. Az első komolyabb fagyok beköszönte előtt, általában október végén vagy november elején jön el az ideje a konkrét teleltetési munkálatoknak, legyen szó a növény kinti vagy benti teleltetéséről.

A teleltetés nem csupán a növény megmentését szolgálja, hanem lehetőséget ad az állomány átvizsgálására is. A kiemelés során felmérhetjük a gyökérzet állapotát, eltávolíthatjuk az elhalt, beteg részeket. Sőt, ha a növény már túlságosan benőtte az ültetőkosarát, ez az ideális alkalom a tőosztásra is, így tavasszal már több, megfiatalított növénnyel indíthatjuk a szezont. A gondos teleltetés tehát egyfajta befektetés a következő év kerti tavi szezonjának sikerébe.

Teleltetés a kerti tóban

A legegyszerűbb és legkevesebb munkával járó módszer, ha a tömött sellővirágot a helyén, a kerti tóban hagyjuk áttelelni. Ez a megoldás azonban csak akkor alkalmazható biztonsággal, ha a tó elég mély ahhoz, hogy a jégpáncél alatt fagymentes vízréteg maradjon. Mint korábban említettük, a minimum 30-40 centiméteres vízmélység a gyöktörzs felett elengedhetetlen a sikeres átteleléshez. Ha a tó mélyebb, akár 60-80 centiméteres, a biztonság még nagyobb.

A felkészülés részeként az első fagyok után, amikor a lombozat már megbarnult és összeesett, vágjuk vissza a növény szárát és leveleit. Körülbelül 10-15 centiméteres csonkot hagyjunk a vízfelszín felett vagy a gyöktörzs felett. Ez a lépés több szempontból is fontos: egyrészt megakadályozza, hogy a bomló növényi részek nagy mennyiségben a vízbe kerülve rontsák annak minőségét, másrészt a levágott szárak segíthetnek a gázcserében, ha a tó felszíne teljesen befagy. A visszavágás esztétikailag is rendezettebbé teszi a téli tavat.

Fontos gondoskodni arról, hogy a tó felszíne ne fagyjon be teljesen, vagy ha igen, akkor is legyen egy lék, ahol a bomlási folyamatok során keletkező káros gázok (például metán) távozni tudnak, és az oxigén bejuthat a vízbe. Ez nemcsak a növények, hanem a halak és más vízi élőlények túlélése szempontjából is létfontosságú. A lék fenntartására használhatunk tófűtőt, levegőztetőt vagy akár egyszerű hungarocell úszót, nádköteget is, ami megakadályozza a jég teljes záródását.

A kint telelő növényekkel a tél folyamán különösebb teendőnk nincsen. Hagyjuk őket pihenni a víz alatt. Tavasszal, a jég olvadása és a víz felmelegedése után a rizómákból új hajtások fognak előtörni. Ilyenkor, ha szükséges, elvégezhetjük a növény tisztítását, a megmaradt tavalyi csonkok eltávolítását, és ha a növekedés megindult, egy adag lassan oldódó tápkúppal segíthetjük az új szezon kezdetét.

Teleltetés fagymentes helyen

Ha a kerti tavunk túl sekély, vagy a sellővirágot dézsában neveljük, a legbiztonságosabb megoldás a növény fagymentes helyen történő teleltetése. Ezt a műveletet az első komolyabb, tartós fagyok előtt, de már a lombozat elhalása után kell elvégezni. Emeljük ki a növényt az ültetőkosárral együtt a tóból vagy a dézsából. Ha a növény szabadon van ültetve, egy ásóval óvatosan emeljük ki a gyöktörzsét a földlabdával együtt, és helyezzük egy megfelelő méretű edénybe vagy erős műanyag zsákba.

A kiemelés után a lombozatot vágjuk vissza a rizómától számított 10-15 centiméteres magasságúra. Ez csökkenti a párologtatást és a teleltetés során a betegségek kialakulásának kockázatát. A növényt ezután helyezzük el a teleltetésre szánt helyiségbe. A legideálisabb egy hűvös, de garantáltan fagymentes hely, mint például egy pince, fűtetlen garázs, kamra vagy fagymentes üvegház. A hőmérséklet ideálisan 2 és 8 °C között legyen. A túl meleg hely nem megfelelő, mert a növény idő előtt kihajthat.

A teleltetés során a legfontosabb, hogy a növény gyökérzete és az ültetőközeg ne száradjon ki teljesen, de ne is álljon vízben. A túlöntözés a nyugalmi időszakban a leggyakoribb hiba, ami a rizómák rothadásához vezet. A legegyszerűbb módszer, ha a kosarat vagy edényt egy tálcára állítjuk, és abban tartunk egy-két centiméternyi vizet. Az innen párolgó nedvesség elegendő ahhoz, hogy a földlabda enyhén nyirkos maradjon. Havonta egyszer ellenőrizzük a nedvességet, és csak akkor pótoljuk a vizet, ha szükséges.

Fényre a nyugalmi időszakban a növénynek nincs szüksége, így a tárolóhelyiség lehet sötét is. Tavasszal, április végén, május elején, amikor a fagyveszély már elmúlt, a növényt visszatelepíthetjük a tóba. Mielőtt végleges helyére kerülne, érdemes néhány napig egy félárnyékos, védett helyen szoktatni a kinti levegőhöz és fényviszonyokhoz. A visszaültetés előtt ellenőrizzük a rizómákat, távolítsuk el az esetlegesen puha, rothadt részeket, és ültessük friss tavi földbe, ha szükséges.

Különleges esetek és megfontolások

Bizonyos régiókban, ahol a telek különösen zordak és a fagy mélyre hatol, még a mélyebb tavakban tartott sellővirágok esetében is megfontolandó a benti teleltetés. Ha a tó mélysége a 40 centimétert éppen csak eléri, egy extrém hideg tél során ez is kevés lehet. Ilyenkor a biztonság kedvéért érdemes legalább egy-két tővel elvégezni a benti teleltetést, hogyha a kint hagyott állomány mégis károsodna, legyen utánpótlásunk. Ez egyfajta biztosítékként szolgál a gyűjteményünk megőrzésére.

A fiatal, frissen ültetett vagy frissen osztott tövek szintén érzékenyebbek a fagyra, mint a több éve a helyükön lévő, megerősödött, nagy rizómával rendelkező példányok. Az első telükre készülő növényeket akkor is érdemesebb lehet fagymentes helyen teleltetni, ha a vízmélység elvileg megfelelő lenne. Az első sikeres áttelelés után a növény már sokkal edzettebbé válik, és a következő években nagyobb valószínűséggel marad a helyén.

A dézsában tartott növények teleltetésekor van egy alternatív módszer is, ha nincs megfelelő pincénk vagy garázsunk. A dézsát süllyesszük be a kert egy védett zugában a földbe, egészen a pereméig. A föld szigetelő hatása megvédi a gyökérzetet az átfagyástól. A dézsa körüli és feletti területet takarjuk le vastagon falevéllel, szalmával vagy mulccsal, ami tovább növeli a hőszigetelést. Ez a módszer a veremeléssel rokon, és hatékony védelmet nyújthat.

Fontos megjegyezni, hogy a teleltetésre kiválasztott helyiségben ne tároljunk almát vagy más, etiléngázt termelő gyümölcsöt a növények közelében. Az etiléngáz serkenti az érési és öregedési folyamatokat, és megzavarhatja a növények nyugalmi állapotát, idő előtti kihajtásra ösztönözve őket. A jó szellőzés szintén fontos a penészedés és a gombás betegségek megelőzése érdekében.