A törzses pálmaliliom teleltetése
A törzses pálmaliliom, bár a meleg, száraz éghajlatot idézi, a hazai kertekben és teraszokon is népszerű dézsás növény. Sikeres nevelésének egyik kulcskérdése a téli időszak átvészelése, mivel ez a faj nem fagytűrő. A gondos, szakszerű teleltetés elengedhetetlen ahhoz, hogy a nyáron pompázó növényünk a következő tavasszal ismét teljes szépségében díszíthessen. A teleltetés folyamata nem csupán a növény fagymentes helyre való bevitelét jelenti; ez egy tudatos felkészítési és gondozási folyamat, amelynek célja, hogy a pálmaliliom a természetes ciklusának megfelelően, nyugalmi állapotban, a lehető legkisebb stressz mellett vészelje át a hideg hónapokat.
A teleltetés szükségességét a növény származása indokolja. A Yucca gigantea Mexikó és Közép-Amerika melegebb vidékeiről származik, ahol a hőmérséklet ritkán, vagy soha nem süllyed fagypont alá. Bár a kifejlett, idősebb példányok elviselhetnek egy-egy rövid, enyhe fagyot (-1, -2 °C), a tartós hideg, a fagyos talaj és a téli csapadék végzetes számukra. A sejtekben megfagyó víz ugyanis szétfeszíti a sejtfalakat, ami a szövetek visszafordíthatatlan károsodásához, elhalásához vezet. A teleltetés célja tehát, hogy megóvjuk a növényt ettől a fagykártól, és biztosítsunk számára egy olyan nyugalmi periódust, ami után tavasszal újult erővel indulhat növekedésnek.
A felkészülés a teleltetésre már kora ősszel megkezdődik. Szeptembertől fokozatosan csökkenteni kell az öntözés gyakoriságát és mennyiségét, hogy a növény szövetei kissé „megszikkadjanak”, és ne legyenek túlságosan telítve vízzel a hideg idő beálltakor. A vízzel teli, laza szövetek sokkal érzékenyebbek a fagyásra. A tápoldatozást ebben az időszakban már teljesen be kell fejezni, hogy a növény ne hozzon új, zsenge hajtásokat, amelyek a leginkább fagyérzékenyek. A növényt a teleltetésre való bevitel előtt érdemes alaposan átvizsgálni, és az esetlegesen jelen lévő kártevőket (pajzstetvek, gyapjas tetvek) még a szabadban kezelni, hogy ne hurcoljuk be őket a teleltető helyiségbe.
A bevitel idejét az időjárás alakulása határozza meg. Nem kell az első hűvösebb éjszaka után azonnal beszaladni a növénnyel. A pálmaliliomnak jót tesz, ha az őszi, hűvösebb, de még fagymentes időszakot a szabadban tölti, mert ez segíti az akklimatizálódását és a felkészülést a nyugalmi állapotra. Az első komolyabb éjszakai fagyok (általában -2, -3 °C alatt) előtt azonban mindenképpen be kell vinni a védett helyre. Ez Magyarországon jellemzően október végére, november elejére esik, de mindig az aktuális időjárás-előrejelzést kell figyelni.
Az ideális teleltető helyiség kiválasztása
A teleltetés sikerének egyik legfontosabb záloga a megfelelő helyiség kiválasztása. Az ideális teleltető hely hűvös és világos. A „hűvös” azt jelenti, hogy a hőmérséklet stabilan fagypont felett van, de nem túl meleg; az optimális hőmérsékleti tartomány 5 és 10 °C között van. Ilyen körülmények között a növény anyagcseréje lelassul, a növekedés leáll, és valódi nyugalmi állapotba kerül, minimalizálva az energiafelhasználását. A fűtött, 20-22 °C-os szobalevegő nem ideális a teleltetésre, mert a melegben a növény nem tud pihenni, miközben a téli fényszegény időszakban a növekedése erőtlen, megnyúlt lenne.
A fény a másik kulcsfontosságú tényező. Bár a növény nyugalomban van, a fotoszintézis minimális szinten továbbra is zajlik, ezért elengedhetetlen a természetes fény. Egy világos, ablakkal rendelkező, fűtetlen veranda, lépcsőház, garázs vagy pince lehet a tökéletes helyszín. Minél hűvösebb a teleltető hely, annál kevesebb fényre van szüksége a növénynek, de a teljes sötétség kerülendő, mert az a levelek teljes elvesztéséhez vezethet. Ha nincs más lehetőség, csak egy sötétebb pince, akkor a hőmérsékletnek a skála alsó végén, 5 °C körül kell lennie.
A páratartalom kérdése is felmerül. A törzses pálmaliliom jól viseli a száraz levegőt, így a teleltető helyiségben sem igényel magas páratartalmat. A túlságosan nyirkos, rosszul szellőző pince vagy helyiség kifejezetten káros, mert kedvez a gombás betegségek, különösen a penészedés és a tőrothadás kialakulásának. Fontos, hogy a teleltető helyiségben legyen valamennyi légmozgás. Időnként, fagymentes napokon érdemes rövid időre átszellőztetni a helyiséget, hogy a levegő kicserélődjön.
A növény elhelyezése a teleltetőn belül is megfontolást igényel. Ne állítsuk a jukkát közvetlenül a hideg ablaküveghez, ahol megfagyhat, sem pedig egy fűtőtest közvetlen közelébe. Ha több növényt teleltetünk együtt, hagyjunk közöttük elegendő helyet a levegő áramlásának biztosítására. A nagy, nehéz dézsás növények mozgatásához érdemes görgős alátétet használni, ami jelentősen megkönnyíti a be- és kitakarítást. A hely kiválasztásakor gondoljunk arra is, hogy a téli hónapokban is hozzá kell férnünk a növényhez az esetleges öntözés és ellenőrzés miatt.
Teendők a teleltetés alatt
A teleltetés időszaka alatt a pálmaliliom gondozási igényei minimálisra csökkennek, de ez nem jelenti azt, hogy teljesen magára hagyhatjuk. A legfontosabb és legkritikusabb teendő az öntözés helyes menedzselése. Mivel a növény hűvös helyen, nyugalomban van, a vízigénye drasztikusan lecsökken. A téli túlöntözés a leggyakoribb hiba, ami a növény pusztulásához vezet. A teleltetés alatt a földjét szinte teljesen szárazon kell tartani. Általánosságban elmondható, hogy a 10 °C körüli hőmérsékleten teleltetett növényt elegendő 4-6 hetente, nagyon kis mennyiségű vízzel megöntözni, éppen csak annyival, hogy a gyökérlabda ne száradjon ki teljesen.
A tápoldatozást a teleltetés teljes ideje alatt, azaz ősztől tavaszig, teljes mértékben szüneteltetni kell. A nyugalomban lévő növény nem tudja felhasználni a tápanyagokat, azok csak felhalmozódnának a talajban, károsítva a gyökereket. A következő tápanyag-utánpótlásra csak tavasszal, a növekedés újraindulásakor lesz szükség. Ez egy egyszerű szabály, de a betartása elengedhetetlen a sikeres átteleléshez.
A gondozás részét képezi a növény rendszeres, legalább havonkénti ellenőrzése is. Vizsgáljuk meg a leveleket és a törzset, hogy nem jelentek-e meg rajta kártevők vagy betegségre utaló jelek. A hűvös, de zárt teleltető helyen is előfordulhat, hogy a korábban behurcolt pajzstetvek vagy gyapjas tetvek elszaporodnak. Ha kártevőt találunk, azt a teleltető helyen is kezelni kell, például egy alkoholos fültisztítóval való letörléssel, vagy enyhe szappanos oldattal történő lemosással. Figyeljünk a penészedés jeleire is, ami a túlzott páratartalomra vagy a rossz szellőzésre utal.
Az elkerülhetetlen levélsárgulás és -száradás a teleltetés természetes velejárója lehet. A növény a csökkent fényviszonyokra és a nyugalmi állapotra reagálva megválhat néhány alsó, idősebb levelétől. Ez nem ad okot aggodalomra, amíg a jelenség nem tömeges, és a növény törzse, hajtáscsúcsa egészségesnek tűnik. Az elszáradt, barna leveleket tavasszal, a kihordás előtt vagy után egyszerűen távolítsuk el. Ezek eltávolítása nemcsak esztétikai kérdés, hanem higiéniai szempontból is fontos, hogy ne nyújtsanak búvóhelyet a kórokozóknak.
A teleltetés utáni teendők és a tavaszi újraindítás
A tavasz beköszöntével, amikor az éjszakai fagyok veszélye végleg elmúlt, elérkezik az idő a pálmaliliom „ébresztésére”. Ez Magyarországon általában április végére, május elejére tehető, a fagyosszentek után a legbiztonságosabb. A növényt nem szabad a teleltető helyről egyből a tűző, májusi napra kitenni. A hirtelen, drasztikus változás a fény- és hőmérsékleti viszonyokban sokkot okozhat a növénynek, ami a levelek megégéséhez, leégéséhez vezethet. A kiszoktatásnak egy fokozatos folyamatnak kell lennie.
Az első lépés a növény átvizsgálása és rendbetétele. Távolítsuk el az összes elszáradt, sárga levelet. Ez a megfelelő időpont az esetlegesen szükséges metszés, alakítás elvégzésére is. Ha a növény kinőtte a cserepét, akkor a kihordás előtti időszak ideális az átültetésre is. Az átültetés friss, tápanyagban gazdag közeget biztosít a növekedés megindulásához. Az első, tavaszi öntözést még a teleltető helyen, vagy közvetlenül a kihordás után végezzük el, kezdetben még mértékletesen.
A kiszoktatás folyamata egy-két hetet vehet igénybe. Az első napokban a növényt egy árnyékos, szélvédett helyre tegyük ki a szabadba, például egy fal vagy egy nagyobb bokor árnyékába. A következő napokban fokozatosan egyre több, de kezdetben csak a reggeli vagy a késő délutáni, gyengébb napfény érje. Néhány nap után már egy félárnyékos helyre, majd végül, egy-két hét elteltével a végleges, napos helyére kerülhet. Ez a fokozatosság lehetővé teszi, hogy a levelek alkalmazkodjanak az erősebb UV-sugárzáshoz és a kültéri körülményekhez.
A szabadba való kihelyezés után a gondozási rutint is fokozatosan kell visszaállítani a nyári rendre. Az öntözések gyakoriságát a hőmérséklet emelkedésével és a növény növekedésének beindulásával párhuzamosan növeljük. A tápoldatozást csak akkor kezdjük újra, amikor már látható jelei vannak az új növekedésnek, általában a kihordás után 2-3 héttel. Az első tápoldatozás legyen a szokásosnál hígabb. A gondos teleltetés és a türelmes tavaszi újraindítás meghozza gyümölcsét, és pálmaliliomunk egész nyáron át a terasz vagy a kert büszkesége lesz.
Fotó forrása: Bachelot Pierre J-P, CC BY-SA 3.0, via Wikimedia Commons
