A veresgyűrű som teleltetése

A veresgyűrű som teleltetése a legtöbb kertbarát számára nem okoz különösebb fejtörést, hiszen ez a hazánkban is őshonos cserje kiválóan alkalmazkodott a kontinentális éghajlat szélsőségeihez, és rendkívüli fagytűrő képességgel rendelkezik. A kifejlett, egészséges bokrok a legkeményebb magyarországi teleket is különösebb védelem nélkül, károsodásmentesen vészelik át, sőt, éppen a hideg hónapokban mutatják meg leglátványosabb arcukat a vörösre színeződő vesszőikkel. Mindazonáltal néhány alapvető, őszi felkészítő lépéssel és a fiatal töveknek nyújtott extra gondoskodással biztosíthatjuk, hogy a somunk a lehető legjobb kondícióban várja a tavaszi újjáéledést, és a téli díszértéke is a legteljesebb legyen.

A veresgyűrű som télállósága a genetikai örökségében gyökerezik, amely felkészítette a növényt a hideg, fagyos időszakok túlélésére. A növény a vegetációs időszak végén, az ősz folyamán fokozatosan felkészül a télre: a növekedés lelassul, a levelek elsárgulnak és lehullanak, a vesszők pedig beérnek, elfásodnak. Ebben a folyamatban a sejtekben megváltozik a víztartalom és a cukorkoncentráció, ami egyfajta természetes „fagyállóként” működik, megvédve a szöveteket a jégkristályok roncsoló hatásától. Emiatt egy egészséges, jól beállt somtő különösebb emberi beavatkozás nélkül is megbirkózik a téli kihívásokkal.

Annak ellenére, hogy a növény alapvetően önellátó a teleltetés terén, a tudatos kertész néhány egyszerű lépéssel hozzájárulhat a sikeres átteleléshez. Az őszi felkészítés egyik legfontosabb eleme a megfelelő vízellátás biztosítása. Amennyiben az ősz száraz, csapadékszegény, a fagyok beállta előtt érdemes egy alapos, mélyre ható, úgynevezett feltöltő öntözést végezni. Ez feltölti a talaj vízkészletét a gyökérzónában, így a növény nem „szomjasan” megy a télbe, csökkentve ezzel a téli kiszáradás kockázatát, amely a fagyott talaj miatt alakulhat ki.

Az őszi tápanyag-utánpótlás szintén a téli felkészítés része, de itt a hangsúly a káliumon van. A nitrogénben gazdag trágyákat ősszel már kerülni kell, mert azok késői hajtásnövekedést indítanának, és a zsenge, be nem érett hajtások könnyen fagykárt szenvednének. Ezzel szemben a kálium elősegíti a vesszők beérését, a szövetek megerősödését és növeli a növény fagytűrő képességét. Egy káliumtúlsúlyos őszi trágya vagy egy kevés fahamu kiszórása a tő köré jelentősen javíthatja a télállóságot.

A veresgyűrű som fagytűrő képessége

A Cornus sanguinea, vagyis a veresgyűrű som, az európai flóra szerves része, így fagytűrő képessége rendkívül magas, általában a -25, sőt akár a -30 °C-os fagyokat is különösebb károsodás nélkül elviseli. Ez a tulajdonsága teszi az egyik legmegbízhatóbb és legkönnyebben tartható díszcserjévé a mérsékelt égövi kertekben. A növény télállósága nemcsak a vastagabb, idősebb ágakra, hanem az egyéves, színes vesszőkre is kiterjed, amelyek éppen a hideg hatására érik el a legintenzívebb vöröses árnyalatukat. A fagy tehát nem ellensége, hanem inkább a díszítőértékét fokozó tényező.

A növény kiváló alkalmazkodóképességét a nyugalmi periódus mélysége is biztosítja. A lombhullást követően a som anyagcsere-folyamatai minimálisra csökkennek, és a növény egyfajta „hibernált” állapotba kerül, amelyben a lehető legkisebb energiafelhasználással vészeli át a kedvezőtlen időszakot. A rügyek, amelyek a következő tavaszi kihajtást biztosítják, egy kemény, védőburok alatt telelnek át, ellenállva a zord időjárási körülményeknek. Ez a mély nyugalmi állapot csak a tartós tavaszi felmelegedés hatására szakad meg, elkerülve a korai, fagyveszélyes kihajtást.

Bár a növény rendkívül fagytűrő, bizonyos tényezők ronthatják a télállóságát. A nem megfelelő termőhely, például egy fagyzugos, mély fekvésű terület, ahol a hideg levegő megül, extrém alacsony hőmérsékletet eredményezhet, ami ritkán ugyan, de okozhat fagykárt. Hasonlóképpen, a későn kijuttatott nitrogén műtrágya által serkentett, beérni nem tudó hajtások szintén érzékenyek a fagyra. Az egészségi állapot is kulcsfontosságú: egy betegségekkel vagy kártevőkkel küzdő, legyengült növény sokkal nehezebben viseli a téli stresszt.

A fagykár jelei tavasszal, a kihajtáskor válnak láthatóvá. A károsodott vesszők és ágak nem hajtanak ki, barnák, törékenyek, és az ágkeresztmetszet is elszíneződött, barna. A károsodott részeket tavasszal, az egészséges, élő részig vissza kell metszeni, hogy a növénynek ne kelljen felesleges energiát pazarolnia az elhalt részekre, és az új hajtások növekedésére koncentrálhasson. Az egészséges, jó kondícióban tartott som esetében azonban a fagykár előfordulása rendkívül ritka.

Az őszi felkészítés lépései

A veresgyűrű som sikeres áttelelését néhány egyszerű, de fontos őszi gondozási munkával alapozhatjuk meg. Ezek a lépések segítik a növényt, hogy a lehető legjobb állapotban lépjen a téli nyugalmi periódusba. Az egyik legelső teendő a vegetációs időszak végén a tő körüli terület megtisztítása. A lehullott leveleket, különösen, ha a nyár folyamán bármilyen levélbetegség jeleit mutatták, gondosan össze kell gyűjteni és meg kell semmisíteni (lehetőleg ne komposztáljuk). Ezzel megakadályozhatjuk, hogy a gombás kórokozók a levélszőnyegen teleljenek át és tavasszal újrafertőzzék a növényt.

Az őszi felkészítés része a gyommentesítés is. A bokor közvetlen környezetéből távolítsuk el az évelő gyomokat, amelyek a téli enyhébb napokon is vizet és tápanyagot vonhatnak el, és tavasszal agresszív versenytársai lennének a somnak. A tiszta környezet emellett csökkenti az áttelelő kártevők, például a csigák vagy különböző rovarok búvóhelyeit is. A talaj sekély fellazítása a tő körül javítja a téli csapadék befogadását.

Mint már említettük, a tápanyag-utánpótlás és az öntözés kulcsfontosságú. Szeptember végén, október elején juttassunk ki káliumtúlsúlyos trágyát, hogy segítsük a vesszők beérését és a fagytűrés fokozását. A fagyok beállta előtt pedig, ha az ősz száraz volt, ne feledkezzünk meg a bőséges, feltöltő öntözésről. Ez a két lépés együttesen biztosítja, hogy a som sejtjei felkészüljenek a hidegre, és a gyökérzóna ne száradjon ki a téli hónapok alatt.

Bár a veresgyűrű som metszésének fő időpontja a tél vége vagy a kora tavasz, egy enyhe őszi tisztogató metszés elvégezhető. Ennek során eltávolíthatjuk a beteg, sérült, elhalt vagy a nyár folyamán letört ágakat. Ez a beavatkozás nemcsak esztétikailag teszi rendbe a bokrot a télre, hanem csökkenti a betegségek terjedésének kockázatát is, mivel a sérült ágrészek potenciális fertőzési kaput jelentenek. Drasztikusabb visszavágást azonban ősszel ne végezzünk, mert a friss vágási felületek fagyérzékenyek lehetnek.

A fiatal tövek védelme a téli fagyok ellen

Míg a kifejlett veresgyűrű somok rendkívül télállóak, a frissen ültetett, fiatal tövek az első egy-két évben még érzékenyebbek lehetnek a téli viszontagságokra. Gyökérzetük még nem hatolt elég mélyre a talajba, így a gyökérzóna könnyebben átfagyhat, és a téli szárazság is jobban megviselheti őket. Emiatt a fiatal növények téli védelmére érdemes különös gondot fordítani, hogy biztosítsuk a zavartalan fejlődésüket a következő években.

A fiatal tövek védelmének leghatékonyabb és legfontosabb módja a talaj takarása, azaz a mulcsozás. Az őszi fagyok beállta előtt a tő körüli területet terítsük be egy vastag, 10-15 centiméteres mulcsréteggel. Erre a célra kiválóan alkalmas a száraz avar, a szalma, a fenyőkéreg vagy az érett komposzt. Ez a szigetelő réteg megvédi a talaj felső rétegét és a benne lévő sekély gyökereket az erős átfagyástól, és segít megőrizni a talajnedvességet. Tavasszal a mulcsot széthúzhatjuk, vagy ha szerves anyagból van, be is dolgozhatjuk a talajba.

A téli csapadék, különösen a nagy mennyiségű, nehéz, vizes hó komoly károkat okozhat a fiatal, még hajlékony vesszőjű bokrokon. A hónyomás letörheti vagy meghasíthatja az ágakat. Ennek megelőzésére a tél beállta előtt a fiatal bokor ágait lazán, egy természetes anyagú (pl. kender) zsineggel kössük össze. Ez a kúp alakú forma stabilabbá teszi a növényt a széllel szemben is, és a hó könnyebben lecsúszik róla. Fontos, hogy a kötözés ne legyen túl szoros, hogy ne sértse a kérget, és tavasszal, a fagyveszély elmúltával ne felejtsük el eltávolítani.

A konténerben nevelt fiatal somok teleltetése különös figyelmet igényel, mivel a cserépben lévő földlabda sokkal jobban ki van téve az átfagyásnak, mint a szabadföldben. A cserepes növényeket érdemes védett helyre, például egy fal mellé, épület árnyékába húzni. A cserepet magát is szigetelhetjük, ha buborékfóliával, jutazsákkal vagy polisztirol lapokkal vesszük körbe. Egy másik megoldás, ha a cserepet a kert egy félreeső részén a földbe süllyesztjük, így a talaj természetes szigetelő hatása védi a gyökereket. A cserepes növényekről se feledkezzünk meg a téli öntözésnél a fagymentes napokon.

A téli károsodások megelőzése és kezelése

A veresgyűrű somot a fagyon kívül más téli veszélyek is fenyegethetik, amelyekre érdemes felkészülni. Az egyik ilyen a vadkár, különösen a nyulak és az őzek rágása. A téli, táplálékszegény időszakban a fiatal cserjék, így a som kérge és rügyei is vonzó táplálékforrást jelenthetnek a vadon élő állatok számára. A nyulak a tőhöz közeli részeket, az őzek pedig a magasabban lévő hajtásvégeket rághatják le, ami komoly károkat okozhat a növényben, visszavetve a tavaszi fejlődését. A védekezés leghatékonyabb módja a kerítés, vagy a fiatal tövek egyedi védelme dróthálóval, műanyag törzsvédővel.

A téli napsütés is okozhat problémákat, különösen a fagyos, de napos napokon. A déli oldalon a fa kérgét a nap felmelegíti, ami a szövetekben elindíthat bizonyos élettevékenységeket. Az éjszakai erős fagy azonban hirtelen lehűti ezeket a részeket, ami a kéreg és a háncsszövetek repedéséhez, fagylécek kialakulásához vezethet. Bár ez a probléma inkább a vastagabb törzsű fáknál jellemző, a fiatalabb somok érzékeny törzsét is érintheti. A védekezés a törzs fehérre meszelésével vagy nádszövettel, jutával való beburkolásával lehetséges, ami visszaveri a napsugarakat és megakadályozza a kéreg túlzott felmelegedését.

A hónyomás egy másik jelentős károsító tényező lehet, főleg a nagy, nedves hó esetén. A cserje ágaira nehezedő súly meghajlíthatja, sőt el is törheti azokat. A megelőzés érdekében a nagyobb havazások után érdemes egy seprűvel vagy bottal óvatosan lerázni a havat az ágakról, különösen, ha az olvadni, majd újra fagyni kezd, mert a jégréteg még nagyobb terhet jelent. A fiatal bokrok laza összekötözése, ahogy korábban említettük, szintén hatékony védelmet nyújt a hónyomás ellen.

A tél végén, kora tavasszal, a fagyok elmúltával, de még a kihajtás előtt érdemes alaposan átvizsgálni a sombokrunkat, és felmérni az esetleges téli károkat. Az elfagyott, letört, a vadak által megrágott vagy a hó által meghasított ágakat és vesszőket egy éles metszőollóval távolítsuk el, egészen az egészséges, élő részig vágva vissza őket. Ez a tavaszi tisztogató metszés segít a növénynek, hogy az energiáit az új, egészséges hajtások fejlesztésére fordítsa, és gyorsan regenerálódjon a téli megpróbáltatások után.