Share

A vérszilva teleltetése

A vérszilva a magyarországi klímát kiválóan tűrő, teljesen télálló díszfa, amely kifejlett korában semmilyen különleges téli védelmet nem igényel. Elegáns, sötét lombozata nyáron, finom rózsaszín virágai tavasszal gyönyörködtetnek, míg télen csupasz ágrendszere is szép látványt nyújt a zúzmarás kertekben. Azonban a fiatal, frissen ültetett csemeték, valamint a dézsában nevelt példányok esetében az első néhány tél kihívást jelenthet. A megfelelő őszi felkészítés és néhány egyszerű óvintézkedés segítségével biztosíthatjuk, hogy a fiatal fák is épségben és megerősödve vészeljék át a hideg hónapokat, és tavasszal újult erővel induljanak növekedésnek.

A kifejlett fa téli tűrőképessége

Egy egészséges, több éve a helyén álló vérszilva rendkívül jó fagytűrő képességgel rendelkezik. Gyökérzete már mélyre hatolt a talaj fagyhatára alá, vastag kérge pedig hatékony védelmet nyújt a törzsnek a hideg ellen. A hazánkban jellemző téli hőmérsékletek, még a keményebb, mínusz 15-20 Celsius-fokos fagyok sem okoznak kárt a növényben. A fa a nyár végén és ősszel fokozatosan felkészül a télre: a növekedés lelassul, a hajtások beérnek, a tápanyagok pedig a gyökérzetbe és a fás részekbe húzódnak vissza.

A kifejlett fa teleltetése tehát nem igényel aktív beavatkozást a kertésztől. Nincs szükség takarásra, csomagolásra vagy egyéb védelemre. A legfontosabb teendőnk ebben az esetben a megelőzés, ami egész évben tart. A helyes metszéssel, a kiegyensúlyozott tápanyag- és vízellátással egy jó kondícióban tartott fa sokkal ellenállóbb lesz a téli stresszhatásokkal szemben is. Az egyetlen dolog, amire érdemes lehet figyelni, az a vastag, vizes hó. Egy hirtelen, nagy mennyiségű hóesés megterhelheti az ágakat, ezért a havat óvatosan érdemes lehet lerázni róluk, megelőzve az ágtörést.

Bár a fa maga teljesen télálló, az őszi kerti munkák során érdemes gondoskodni a környezetéről. A lehullott leveleket, különösen, ha azok fertőzöttek voltak, gyűjtsük össze és semmisítsük meg, hogy megakadályozzuk a kórokozók áttelelését a fa alatt. Az ősz végi, lombhullás utáni, de még a fagyok beállta előtti alapos öntözés, az úgynevezett télbeöntözés, hasznos lehet, különösen egy szárazabb ősz után. Ez feltölti a talaj vízkészleteit, és segít a fának, hogy a téli, szeles időben se száradjon ki a kérgén keresztül történő párologtatás miatt.

A tél a metszés egyik ideális időszaka is lehet. A nyugalmi állapotban lévő fán a korona szerkezete jól átlátható, így a beteg, sérült, egymást keresztező ágak eltávolítását ilyenkor könnyen elvégezhetjük. A nagyobb metszési felületeket azonban érdemes fasebkezelővel védeni, hogy a téli csapadék és a fagy ne okozzon további károsodást, és a tavaszi nedvkeringés megindulásakor a kórokozók ne találjanak utat a fa belsejébe.

AJÁNLÓ ➜  A vérszilva gondozása

A fiatal csemeték felkészítése a télre

A frissen ültetett, egy-két éves vérszilva csemeték még sokkal érzékenyebbek a téli viszontagságokra, mint idősebb társaik. Gyökérzetük még sekély, a törzsük vékony, kérgük pedig nem nyújt elegendő védelmet a szélsőséges hőingadozásokkal és a kemény fagyokkal szemben. Esetükben a gondos őszi felkészítés kulcsfontosságú a sikeres átteleléshez. A legfontosabb teendő a törzs védelme a fagyrepedés ellen.

A fagyrepedést a téli napsütés okozza. Egy tiszta, hideg téli napon a napsugarak felmelegítik a fa sötét kérgének déli, délnyugati oldalát, ami a szövetek tágulásához vezet. Éjszaka, a gyors lehűlés hatására a szövetek összehúzódnak, és ez a feszültség a kéreg hosszanti megrepedéséhez vezethet. Ennek megelőzésére a leghatékonyabb módszer a törzs lemeszelése vagy speciális, fehér színű, fényvisszaverő törzsvédő festék használata. A fehér szín visszaveri a napfényt, így a kéreg kevésbé melegszik fel, és csökken a hőingadozás okozta stressz.

A törzsvédelem másik módja a törzs beburkolása. Erre a célra használhatunk jutaszövetet, nádszövetet, speciális papírszalagot vagy műanyag törzsvédő spirált. Ezek az anyagok nemcsak a fagyrepedés ellen nyújtanak szigetelést, hanem a télen élelem után kutató rágcsálók, mint a nyulak és pockok kártételétől is megvédik a fa vékony kérgét. A rágcsálók okozta sebzés, különösen, ha körkörösen éri a törzset, a fa pusztulásához vezethet. A takarást késő ősszel, a fagyok beállta előtt helyezzük fel, és tavasszal, a fagyveszély elmúltával távolítsuk el.

A fiatal csemeték gyökérzetének védelme is fontos. A fa töve köré terített 10-15 cm vastag mulcsréteg (pl. avar, szalma, komposzt, fenyőkéreg) szigetelőként működik, és megvédi a sekélyen lévő gyökereket a talaj mélyre hatoló átfagyásától. A mulcsot a törzstől pár centiméter távolságra terítsük el, hogy a kéreg szellőzni tudjon. Emellett a már említett télbeöntözés a fiatal fák esetében különösen fontos, hogy a gyökérzóna ne száradjon ki a tél folyamán.

A dézsában nevelt vérszilva teleltetése

A konténerben, dézsában nevelt vérszilvák teleltetése különös figyelmet igényel, mivel gyökérzetük teljesen ki van téve a külső hőmérsékletnek. Míg a szabadföldben a talaj hőszigetelő hatása védi a gyökereket, addig egy cserépben a földlabda teljesen átfagyhat, ami a gyökerek pusztulásához és a növény elhalásához vezet. Ezért a dézsás vérszilvát nem hagyhatjuk védelem nélkül a szabadban a tél folyamán.

AJÁNLÓ ➜  A vérszilva fényigénye

A legbiztosabb megoldás, ha a növényt fagymentes, de hűvös és világos helyre visszük. Ideális teleltető hely egy fűtetlen garázs, egy pince, egy lépcsőház vagy egy beüvegezett terasz, ahol a hőmérséklet 0 és 10 Celsius-fok között van. A meleg, fűtött szoba nem alkalmas a teleltetésre, mert a fa nem tud nyugalmi állapotba kerülni, ami megzavarja az életciklusát. A teleltetés során a növény öntözését minimálisra kell csökkenteni; éppen csak annyi vizet kapjon, hogy a földlabdája ne száradjon ki teljesen.

Ha nincs lehetőségünk a növényt fagymentes helyre vinni, akkor a szabadban történő teleltetéssel is megpróbálkozhatunk, de ez komoly előkészületeket igényel. A cserepet állítsuk védett helyre, például egy fal tövébe vagy egy épület déli oldalára, ahol védve van a fagyos szelekről. A cserepet kívülről szigetelni kell; tekerjük körbe buborékfóliával, jutazsákkal vagy polisztirol lapokkal. Az edényt állítsuk egy vastag deszkára vagy hungarocell táblára, hogy alulról se érje a fagy.

A földlabda felszínét takarjuk vastagon mulccsal vagy avarral. A növény föld feletti részeit is védhetjük, ha a koronát lazán átkötözzük, és egy szellőző anyaggal, például fátyolfóliával vagy jutazsákkal beburkoljuk. Fontos, hogy a takaróanyag szellőzzön, a légmentesen záró műanyag fólia nem alkalmas erre a célra, mert alatta a pára kicsapódik és a növény befülledhet, ami gombás betegségekhez vezethet. A szabadban teleltetett dézsás növényt a fagymentes napokon időnként meg kell öntözni, hogy a gyökérzete ne száradjon ki.

Őszi teendők a sikeres áttelelésért

A vérszilva sikeres teleltetése valójában már a nyár végén elkezdődik. Az egyik legfontosabb teendő a trágyázás helyes időzítése. Augusztus elejétől már ne adjunk a fának nitrogénben gazdag trágyát, mivel az új hajtások képződését serkenti. Ezek a későn hozott, zsenge hajtások már nem tudnának a fagyokig beérni, megfásodni, így a tél folyamán szinte biztosan elfagynának, feleslegesen pazarolva a fa energiáit.

Ehelyett kora ősszel érdemes egy káliumtúlsúlyos műtrágyát kijuttatni. A kálium elősegíti a vesszők beérését, a sejtfalak megerősödését és a cukrok felhalmozódását a szövetekben, ami jelentősen növeli a fa fagytűrő képességét. Ez a fajta „fagyvédő” trágyázás különösen a fiatal, érzékenyebb csemeték esetében ajánlott, de a kifejlett fák kondíciójának is jót tesz.

Az őszi metszéssel legyünk óvatosak. Bár a kisebb, szaniter jellegű metszés (beteg, sérült ágak eltávolítása) elvégezhető, a nagyobb mértékű alakító vagy ifjító metszést inkább hagyjuk a tél végére, kora tavaszra. A késő ősszel ejtett nagyobb sebek nehezebben gyógyulnak, és kaput nyithatnak a különböző kórokozók számára a téli csapadékos időszakban. A metszés serkentheti a növényt, ami szintén nem kívánatos a nyugalmi időszak előtt.

AJÁNLÓ ➜  A vérszilva metszése és visszavágása

Az őszi időszakban a fa alatti terület tisztán tartása is fontos megelőző intézkedés. A lehullott lomb és a gyümölcsmúmiák eltávolításával csökkentjük az áttelelő kórokozók (pl. monília, levéllikasztodás) és kártevők (pl. pajzstetvek) mennyiségét. Ezzel megalapozzuk, hogy a fa tavasszal egészségesen, a lehető legkisebb fertőzési nyomás mellett indulhasson a vegetációnak, ami hozzájárul a hosszú távú vitalitásához.

Tavaszi teendők a teleltetés után

A tél elmúltával, a tavasz beköszöntével a teleltetési feladatoknak még nincs teljesen vége; ilyenkor jön el az „ébresztés” ideje. A fiatal csemetékről és a dézsás növényekről a fagyveszély elmúltával (Magyarországon ez általában március végére, április elejére tehető) fokozatosan távolítsuk el a téli védőburkolatot. Ne siessük el a dolgot; egy hirtelen, késői fagy még okozhat károkat a takarás alól frissen kikerült, érzékenyebb részekben.

A törzsvédőket, jutazsákokat, spirálokat szedjük le, és vizsgáljuk meg a fa kérgét, nincsenek-e rajta sérülések, rágásnyomok. A dézsás növényeket, amelyeket fagymentes helyen teleltettünk, szintén fokozatosan szoktassuk hozzá a kinti körülményekhez. Először csak néhány órára vigyük ki őket egy árnyékos, védett helyre, majd napról napra növeljük a kint töltött időt és a napfény mennyiségét. Ez a folyamat, az úgynevezett edzés, segít elkerülni, hogy a növény levelei megégjenek a hirtelen, erős tavaszi napsütésben.

A tavasz a tápanyag-utánpótlás ideje. A tél folyamán a növények felélték tartalékaikat, így a vegetáció beindításához szükségük van egy „kezdő lökésre”. Egy adag érett komposzt vagy egy lassan oldódó, komplex műtrágya a fa töve köré juttatva biztosítja a szükséges tápanyagokat az új hajtások és levelek növekedéséhez. Ezzel egy időben a dézsás növények öntözését is kezdjük el fokozatosan növelni, ahogy a hőmérséklet emelkedik és a növekedés beindul.

Ez az időszak ideális a tél végi lemosó permetezés elvégzésére is, amellyel az áttelelt kártevőket és kórokozókat gyéríthetjük. Emellett elvégezhetjük a szükséges metszési munkálatokat is, eltávolítva az esetlegesen elfagyott hajtásvégeket, és kialakítva a kívánt koronaformát. A gondos téli védelem és a szakszerű tavaszi indítás garantálja, hogy vérszilvánk évről évre egészségesen és erőteljesen fejlődjön.

Fotó forrása: PxHere

Ez is érdekelni fog...