A vérvörös ribiszke teleltetése
A vérvörös ribiszke Észak-Amerika nyugati részéről származik, így a mi éghajlati viszonyainkat általában jól tűri, és a kifejlett, kertbe kiültetett példányok megbízhatóan télállóak. A sikeres teleltetés azonban nem csupán a növény fagytűrő képességén múlik, hanem a megfelelő őszi felkészítésen is, amely biztosítja, hogy a cserje a lehető legjobb állapotban, feltöltött energiaraktárakkal és megerősödött szövetekkel vágjon neki a hideg hónapoknak. A teleltetési feladatok nem bonyolultak, de a gondoskodás meghálálja magát egy tavasszal életerősen induló, gazdagon virágzó növény formájában. Különös figyelmet kell fordítani a fiatal, frissen ültetett, valamint a dézsában nevelt példányokra, mivel ezek érzékenyebbek a téli viszontagságokra.
Az őszi felkészülés egyik legfontosabb eleme a növény fokozatos nyugalmi állapotba segítése. A nyár végétől már ne adjunk a cserjének nitrogénben gazdag trágyát, mivel az új, zsenge hajtások képzését serkentené, amelyeknek már nem lenne idejük beérni, fásodni a fagyokig, így könnyen fagykárt szenvednének. Ehelyett egy kálium-túlsúlyos őszi trágya kijuttatása augusztus végén vagy szeptember elején segítheti a hajtások beérését és a sejtfalak megerősödését, ami növeli a növény általános fagyállóságát és stressztűrő képességét.
A megfelelő vízellátás az ősz folyamán is kulcsfontosságú. Bár a növény vízigénye a hűvösebb idő beálltával csökken, egy száraz ősz után a télnek vízhiányosan nekivágó növény könnyebben szenvedhet fagyszárazságot. Ez a jelenség akkor következik be, amikor a fagyott talajból a gyökerek nem tudnak vizet felvenni, de a növény a törzsén és ágain keresztül, különösen szeles, napos téli napokon, továbbra is párologtat. Ezért a tél beállta előtt, az első komolyabb fagyok előtt érdemes egy alapos, mélyre hatoló öntözést végezni, feltöltve a talaj vízkészleteit.
A kerti higiénia, vagyis a növény környezetének megtisztítása szintén a téli felkészülés része. A lehullott lombot gyűjtsük össze és távolítsuk el a cserje alól, különösen, ha az a nyár folyamán betegségekkel, például lisztharmattal vagy levélfoltossággal küzdött. A fertőzött leveleken a kórokozók spórái könnyen áttelelhetnek, és a következő tavasszal újrafertőzhetik a frissen kihajtó növényt. A tiszta környezet jelentősen csökkenti a jövő évi fertőzési nyomást és a növényvédelmi teendőket.
A szabadföldi növények felkészítése
A kertbe kiültetett, többéves, megerősödött vérvörös ribiszke bokrok általában nem igényelnek külön téli takarást vagy védelmet a hazai teleken. Fagytűrő képességük elegendő ahhoz, hogy a hidegebb időszakot károsodás nélkül átvészeljék. A teleltetésük leginkább az őszi felkészítő munkálatokra korlátozódik, mint a trágyázás és öntözés megfelelő szabályozása. Az őszi metszést ennél a növénynél kerülni kell, mivel a friss vágási felületek érzékenyek lehetnek a fagyra, és a metszés a következő évi virágzás rovására is mehet. Az elhalt, beteg ágak eltávolítását tavasszal végezzük el.
A gyökérzóna védelme azonban a szabadföldben nevelt növények esetében is hasznos lehet, különösen a zordabb telű vidékeken vagy a szélnek kitett helyeken. A cserje töve köré ősszel, a talaj menti fagyok megjelenése után terített 8-10 cm vastag mulcsréteg szigetelő hatású, megvédi a sekélyen futó gyökereket az extrém hidegtől és a hőingadozástól. Erre a célra kiválóan alkalmas a lomb, a szalma, a fenyőkéreg vagy a komposzt. A mulcsréteg a talaj nedvességtartalmának megőrzésében is segít, csökkentve a fagyszárazság kockázatát.
A fiatal, az adott évben frissen ültetett cserjék fokozottabb figyelmet igényelnek az első telükön. Mivel a gyökérzetük még nem hatolt mélyre és nem elég kiterjedt, érzékenyebbek a fagyra és a kiszáradásra. Esetükben a gyökérzóna vastagabb mulccsal való takarása szinte kötelező. Különösen hideg, szeles helyeken az első egy-két télen a föld feletti részeket is érdemes védeni. Ezt megtehetjük úgy, hogy a cserje köré karókat szúrunk le, és ezekre jutaszövetet, árnyékoló hálót vagy speciális fagyvédő fóliát feszítünk ki, ami megtöri a szél erejét és enyhíti a fagy hatását.
A téli csapadék, különösen a hó, természetes és hatékony védelmet nyújt a növények számára. A hótakaró kiváló hőszigetelő, amely megvédi a gyökérzetet és a növény alsó részeit az extrém hidegtől. Ha nagyobb mennyiségű hó esik, ne távolítsuk el a cserje töve körülről, sőt, ha a kert más részein takarítjuk a havat, egy részét a kényesebb növények tövéhez kupacolhatjuk. Arra azonban figyeljünk, hogy a nehéz, vizes hó ne törje le a cserje ágait; ilyenkor óvatosan rázzuk le a felesleget.
A konténeres növények teleltetése
A dézsában, konténerben nevelt vérvörös ribiszke teleltetése sokkal több körültekintést igényel, mint a szabadföldbe ültetett társaié. A konténerben a gyökérzet sokkal jobban ki van téve a hidegnek, mivel a földtömeg, amely szigetelné, lényegesen kisebb. A cserép fala könnyen átfagy, és a gyökérzet károsodhat már olyan hőmérsékleten is, amelyet a szabadföldi növények még gond nélkül elviselnek. Ezért a konténeres példányokat nem szabad egyszerűen a szabadban hagyni a tél folyamán.
A teleltetésre a legideálisabb egy védett, fagymentes, de hűvös és világos hely, mint például egy fűtetlen garázs, pince, veranda vagy lépcsőház, ahol a hőmérséklet 0 és 10 °C között van. Fontos, hogy a helyiség ne legyen túlságosan meleg, mert az idő előtti kihajtásra serkentheti a növényt. A teleltetés során a növény nyugalmi állapotban van, ezért a vízigénye minimális. Csak annyira öntözzük, hogy a földje ne száradjon ki teljesen, általában elegendő havonta egyszer vagy kétszer egy kis vizet adni neki.
Ha nincs lehetőségünk a növényt fagymentes helyen teleltetni, akkor a szabadban is megpróbálkozhatunk a védelemmel. Ebben az esetben a cserepet állítsuk egy védett helyre, például egy házfal mellé, szélvédett zugba. A cserepet magát alaposan szigetelni kell; tekerjük körbe buborékfóliával, jutazsákkal vagy régi pokrócokkal, és állítsuk egy vastag hungarocell lapra, hogy az alulról jövő hidegtől is védve legyen. A cserép körüli teret feltölthetjük falevéllel vagy szalmával, ami további szigetelést biztosít.
A növény föld feletti részét is érdemes védeni, különösen a zordabb teleken. A koronát lazán kössük össze, hogy a hó ne törje szét, majd borítsunk rá légáteresztő anyagot, például fagyvédő fátyolfóliát vagy jutaszövetet. Műanyag fóliát ne használjunk, mert az alatt a levegő nem tud cserélődni, a pára kicsapódik, ami befülledéshez és gombás betegségek kialakulásához vezethet. Tavasszal, a kemény fagyok elmúltával a védőburkolatot fokozatosan távolítsuk el, hogy a növény hozzászokjon a megváltozott körülményekhez.
Téli károsítók és védelmük
A téli időszakban nemcsak a hideg jelenthet veszélyt a vérvörös ribiszkére, hanem bizonyos állati kártevők is. A táplálékot kereső vadon élő állatok, mint a nyulak vagy az őzek, előszeretettel rágják le a fiatal cserjék kérgét és hajtásait, különösen a hóval borított tájon, ahol kevés más élelmet találnak. A kéreg körberágása, az úgynevezett körbehántás a növény pusztulásához is vezethet, mivel megszakítja a nedvkeringést. Ez a probléma elsősorban a kerítetlen, erdőhöz vagy mezőhöz közeli kertekben jelentkezik.
A rágás elleni védekezés leghatékonyabb módja a fizikai akadályok létrehozása. A fiatal cserjék törzsét és vastagabb ágait műanyag törzsvédő hálóval vagy dróthálóval vehetjük körbe, ami megakadályozza, hogy az állatok hozzáférjenek a kéreghez. Fontos, hogy a háló elég magas legyen, és ne érjen szorosan a törzshöz. Kisebb kertekben a teljes terület bekerítése nyújthat megoldást. Léteznek különféle vadriasztó szerek is, amelyeket a növényre permetezve vagy a környékén elhelyezve a kellemetlen szagukkal tartják távol az állatokat, de ezek hatékonysága változó, és a csapadék könnyen lemossa őket.
A pockok és más rágcsálók a talajszint alatt, a hótakaró védelmében okozhatnak komoly károkat a gyökerek és a gyökérnyak megrágásával. Ez a kártétel gyakran csak tavasszal derül ki, amikor a növény nem hajt ki, vagy hirtelen elhervad. A megelőzés érdekében tartsuk a cserje környékét tisztán, gyommentesen, mivel a sűrű aljnövényzet búvóhelyet biztosít a rágcsálóknak. A mulcsot ne terítsük egészen a törzsig, hagyjunk egy kis szabad területet a gyökérnyak körül, hogy az ne váljon vonzó fészkelőhellyé.
A tél végi, rügyfakadás előtti lemosó permetezés nemcsak a rovarkártevők és kórokozók áttelelő alakjait gyéríti, hanem a kéregre tapadt moha- és zuzmótelepeket is eltávolítja, amelyek szintén búvóhelyet nyújthatnak a kártevőknek. Az olajos vagy réz-szulfát tartalmú lemosó szerek megtisztítják a növény felületét, és „tiszta lappal” indítják a cserjét a tavaszi szezonban. Ezt a permetezést minden évben érdemes elvégezni a megelőző növényvédelem részeként, még akkor is, ha az előző évben nem tapasztaltunk komolyabb problémát.
