A virágos som teleltetése

A virágos som, bár a mérsékelt égövön alapvetően télállónak számít, a sikeres átteleléséhez, különösen a fiatal, újonnan ültetett példányok és a zordabb éghajlatú területek esetében, némi előkészületet és odafigyelést igényel. A teleltetés célja, hogy megvédjük a növényt a téli időjárás legkárosítóbb hatásaitól, mint a kemény fagyok, a fagyos, szárító szél, a téli napsütés okozta fagyrepedések és a fagyszárazság. A gondos őszi felkészítés és a megfelelő téli védelem biztosítja, hogy a növény tavasszal életerősen és károsodás nélkül kezdhesse meg az új vegetációs időszakot, megalapozva ezzel a bőséges virágzást.

A teleltetésre való felkészülés már a nyár végén és ősszel megkezdődik. Augusztus közepétől már ne adjunk a növénynek nitrogénben gazdag trágyát, mivel az új, zsenge hajtások növekedését serkentené. Ezeknek a hajtásoknak már nem lenne idejük beérni, megfásodni a tél beállta előtt, így a fagyok könnyen károsítanák őket. Ehelyett alkalmazhatunk káliumtúlsúlyos őszi műtrágyát, amely elősegíti a vesszők beérését, a szövetek megerősödését és növeli a növény fagytűrő képességét.

Az őszi lombhullás után fontos a növény környezetének kitakarítása. A lehullott leveleket gyűjtsük össze és távolítsuk el a cserje alól. Ez különösen fontos, ha a növény a nyár folyamán bármilyen gombás betegségben szenvedett (pl. antraknózis, lisztharmat), mivel a kórokozók a lehullott lombban telelnek át, és tavasszal innen indulhat az újrafertőzés. Az egészséges lombot komposztálhatjuk, a beteget azonban égessük el vagy a kommunális hulladékba helyezzük.

A tél beállta előtt, de még a tartós fagyok előtt, egy utolsó, alapos, mélyreható öntözés, az úgynevezett téli beiszapolás elengedhetetlen. Ez feltölti a talaj mélyebb rétegeit is nedvességgel, így a növény a téli, fagyos időszakban is rendelkezik majd elegendő víztartalékkal. Ez különösen a fiatal, még sekélyen gyökerező növények és az örökzöld fajták esetében kritikus, amelyek télen is párologtatnak. A feltöltött talaj pufferként is működik, lassabban fagy át és nehezebben szárad ki.

A gyökérzóna védelme a fagy ellen

A virágos som gyökérzete, különösen a felszínhez közeli hajszálgyökerek, érzékenyek a kemény, tartós fagyokra, főleg ha a telet kevés hótakaró kíséri. A gyökerek védelme a legfontosabb teleltetési feladat. A leghatékonyabb és legtermészetesebb módszer a gyökérzóna vastag takarása, mulcsozása. A lombhullás és a talaj kitakarítása után terítsünk a növény töve köré, a lombkorona alatti területre 10-15 cm vastagságban szerves mulcsot. Erre a célra kiválóan alkalmas a fenyőkéreg, a faapríték, a szalma vagy a komposztált, egészséges falevél.

A mulcsréteg szigetelőként működik: megakadályozza, hogy a talaj túl mélyen átfagyjon, és mérsékli a talajhőmérséklet ingadozását. Ezenkívül segít megőrizni a talaj nedvességét, és megvédi a talajszerkezetet az eróziótól. Fontos, hogy a mulcsanyag ne érintkezzen közvetlenül a növény törzsével, mert a tartós nedvesség a kéreg befülledését és rothadását okozhatja. Hagyjunk egy legalább 5-10 cm széles gyűrűt szabadon a törzs körül, hogy biztosítsuk a megfelelő szellőzést.

A fiatal, egy-két éves növények esetében a mulcsozáson felül a tövek felkupacolása is javasolt. Ez azt jelenti, hogy a növény töve köré földből, komposztból vagy homokos föld keverékéből egy kisebb halmot húzunk, amely extra védelmet nyújt a gyökérnyaknak, a növény legérzékenyebb részének a fagyok ellen. A kupacot tavasszal, a fagyveszély elmúltával óvatosan bontsuk le a növényről.

A természetes hótakaró a legjobb téli védelem. A vastag, laza hótakaró kiválóan szigetel, és megvédi a növény alsó részeit és a gyökérzónát a legkeményebb fagyoktól is. Ha a tél folyamán bőséges a hó, az nagyban megkönnyíti a növény áttelelését. Azonban a vizes, nehéz hótól az ágak letörhetnek, ezért ezt érdemes időnként óvatosan lerázni a növényről, különösen a több törzzsel, lazább szerkezettel rendelkező bokrok esetében.

A törzs és az ágrendszer védelme

A fiatal virágos somok vékony, sima kérge érzékeny a téli hőingadozás okozta fagyrepedésekre. A jelenség akkor következik be, amikor egy hideg, fagyos éjszaka után napközben erősen süti a nap a fa déli, délnyugati oldalát. A kéreg felmelegszik, a benne lévő nedvek megmozdulnak, majd az esti gyors lehűlés hatására hirtelen megfagynak, szétfeszítve a szöveteket és hosszanti repedéseket okozva a törzsön. Ezek a sebek nemcsak esztétikailag csúnyák, de kaput nyitnak a különböző kórokozóknak is.

A fagyrepedések megelőzésének leghatékonyabb módja a törzs védelme a közvetlen téli napsütéstől. Ezt elérhetjük a törzs beburkolásával. Használhatunk erre a célra jutaszövetet, nádszövetet, speciális, szakboltban kapható törzsvédő hálót vagy akár több rétegben feltekert újságpapírt is. A lényeg, hogy a borítás szellős legyen, és ne fülledjen be alá a levegő. A burkolatot késő ősszel, a fagyok beállta előtt helyezzük fel, és kora tavasszal, a rügyfakadás előtt távolítsuk el.

Egy másik bevált módszer a törzs lemeszelése. A fehérre festett törzs visszaveri a napsugarakat, így kevésbé melegszik fel, csökkentve a nappali és éjszakai hőmérséklet közötti különbséget. A meszeléshez használjunk kertészeti meszet vagy speciális, fafestéket, amely rugalmas bevonatot képez és engedi lélegezni a kérget. A meszelést szintén késő ősszel, száraz, fagymentes időben végezzük el. Ez a módszer nemcsak a fagyrepedések, de bizonyos kártevők és kórokozók áttelelése ellen is védelmet nyújthat.

A szél elleni védelem szintén fontos szempont lehet, különösen a szeles, nyílt fekvésű kertekben. A fagyos, száraz téli szél erősen szárítja a hajtásokat és a rügyeket, ami fagyszárazsághoz vezethet. A fiatal növényeket ideiglenesen felállított szélvédő hálóval vagy nádszövettel védhetjük a leginkább kitett oldalon. Hosszú távon azonban a legjobb megoldás, ha már eleve egy szélvédett, védett mikroklímájú kertrészletbe ültetjük a virágos somot.

Konténeres növények teleltetése

A cserépben vagy dézsában nevelt virágos somok teleltetése különös figyelmet igényel, mivel a gyökérzetük sokkal jobban ki van téve a fagyoknak, mint a szabadföldbe ültetett társaiké. A konténerben lévő kis mennyiségű föld sokkal gyorsabban és mélyebben átfagy, mint a kerti talaj, ami a gyökerek teljes pusztulásához vezethet. Ezért a konténeres növényeket soha ne hagyjuk védelem nélkül a szabadban a tél folyamán.

A legbiztosabb megoldás, ha a növényt fagymentes, de hűvös (0-10 °C), világos vagy sötét helyre visszük. Ideális lehet egy fűtetlen garázs, pince, lépcsőház vagy egy télikert. A teleltetés alatt a növény nyugalomban van, így csak minimális öntözést igényel, éppen annyit, hogy a földlabdája ne száradjon ki teljesen. A túl meleg helyen való teleltetés nem jó, mert a növény idő előtt kihajthat, és a gyenge, etiolált hajtások tavasszal a szabadba kihelyezve könnyen károsodnak.

Ha nincs lehetőségünk a növény fagymentes helyre való bevitelére, akkor a szabadban kell gondoskodnunk a védelemről. A cserepet állítsuk egy védett, szélmentes helyre, például egy fal mellé vagy egy eresz alá. A konténert magát is szigetelni kell. Ezt megtehetjük úgy, hogy bebugyoláljuk jutazsákkal, buborékfóliával vagy polisztirol lapokkal. Egy másik jó módszer, ha a cserepet egy nagyobb ládába állítjuk, és a köztes teret kitöltjük szigetelőanyaggal, például szalmával, száraz lombbal vagy faforgáccsal.

A cserép földjének felszínét is takarjuk vastagon mulccsal vagy lombbal. Fontos, hogy a cserép ne közvetlenül a fagyos talajon álljon. Helyezzünk alá deszkalapot vagy hungarocell táblát, hogy alulról is szigeteljük. A szabadban teleltetett konténeres növényekről se feledkezzünk meg teljesen, az enyhébb téli napokon ellenőrizzük a földjük nedvességét, és ha szükséges, pótoljuk a vizet. A tavaszi fagyok elmúltával a növényt fokozatosan szoktassuk vissza a kinti körülményekhez.

Tavaszi ébredés és a téli védelem eltávolítása

A tél elmúltával, ahogy a hőmérséklet emelkedni kezd és a nappalok hosszabbodnak, a virágos som is lassan éledezni kezd. Fontos, hogy a téli védelmet ne távolítsuk el túl korán. Egy kései, erős tavaszi fagy még komoly károkat okozhat a már duzzadó rügyekben vagy a védelem nélkül maradt törzsön. Várjuk meg, amíg a kemény éjszakai fagyok veszélye végleg elmúlik, ami Magyarországon általában március végére, április elejére tehető.

A védelem eltávolítását fokozatosan végezzük, egy borúsabb, felhősebb napot választva a műveletre. Először a törzsről és az ágakról szedjük le a takarást, majd néhány nap múlva a gyökérnyak körüli kupacot is bontsuk le. A mulcsréteget hagyhatjuk a helyén, sőt, ha elvékonyodott, pótolhatjuk is, hiszen a vegetációs időszakban is hasznos. A konténeres növényeket is fokozatosan szoktassuk a napfényhez és a kinti hőmérséklethez, először csak néhány órára téve ki őket egy árnyékos helyre.

A téli takarás eltávolítása után itt az ideje az első tavaszi teendőknek. Vizsgáljuk át alaposan a növényt, és vágjuk le az esetlegesen elfagyott, sérült vagy letört ágakat. Ez az úgynevezett tisztogató metszés segít, hogy a növény az energiáját az egészséges részek fejlesztésére tudja fordítani. A metszést mindig a rügyfakadás előtt végezzük.

Ez az időszak a legalkalmasabb az első tavaszi tápanyag-utánpótlásra is. A téli védelem eltávolítása után szórjunk a növény köré egy adag lassan lebomló, savanyú kémhatású műtrágyát vagy egy réteg érett komposztot, majd sekélyen dolgozzuk be a talajba és öntözzük meg alaposan. Ezzel megadjuk a kezdő lökést a növénynek a tavaszi növekedéshez és a látványos virágzáshoz. A gondos teleltetés és a szakszerű tavaszi indítás meghálálja magát, és a virágos somunk egészségesen, erőteljesen vág neki az új szezonnak.