Az alma varasodás elleni védekezés
Az almafa varasodása, amelyet a Venturia inaequalis nevű tömlősgomba okoz, világszerte az almatermesztés egyik legjelentősebb és legismertebb betegsége. A kórokozó a leveleket, a hajtásokat és a gyümölcsöket egyaránt megtámadja, jelentős asszimilációs felület-csökkenést, termésveszteséget és minőségromlást okozva. A fertőzés súlyos esetben a gyümölcsök torzulásához, felrepedéséhez és korai lehullásához vezethet, eladhatatlanná téve a termést. A varasodás elleni védekezés a növényvédelmi technológia egyik legnagyobb kihívása, amely folyamatos figyelmet és egy gondosan felépített, megelőzésen alapuló védekezési stratégiát igényel.
A kórokozó gomba a fertőzött, lehullott levelekben, a talaj felszínén telel át ivaros alakjában, úgynevezett peritéciumokban. Tavasszal, a hőmérséklet emelkedésével és a megfelelő nedvesség hatására ezekben a peritéciumokban aszkospórák képződnek. Az aszkospórák kiszóródása általában a rügypattanástól kezdődik és hetekig, akár a sziromhullás utáni időszakig is elhúzódhat, a tavaszi csapadék mennyiségétől és eloszlásától függően. Ez az időszak jelenti az elsődleges, vagyis aszkospórás fertőzések legfőbb veszélyét.
Az aszkospórák a szél és a felcsapódó esőcseppek segítségével jutnak el a fiatal, fejlődő levelekre és a virágrészekre. A fertőzés létrejöttéhez a növény felületének meghatározott ideig nedvesen kell maradnia, ami a hőmérséklettől függ. Ezt az összefüggést a Mills-táblázat írja le, amely pontosan megmutatja, hogy adott hőmérsékleten hány óra levélnedvesség szükséges a gyenge, közepes vagy erős fertőzés kialakulásához. Ez az eszköz a modern növényvédelem egyik alapja, amely lehetővé teszi a fertőzési veszély előrejelzését.
Az elsődleges fertőzést követően a gomba a levél vagy a gyümölcs kutikulája alatt fejlődik, majd körülbelül 9-17 napos lappangási idő után megjelennek az első tünetek: az olajzöld, bársonyos foltok. Ezeken a foltokon nagy tömegben képződnek az ivartalan szaporítóképletek, a konídiumok. A konídiumok okozzák a másodlagos fertőzéseket, amelyek a vegetációs időszak során folyamatosan terjesztik a betegséget az ültetvényben, minden egyes csapadékos periódus alkalmával újabb és újabb fertőzési hullámokat indítva.
A betegség tünetei és kártétele
A varasodás tünetei a növény minden fiatal, lágyszárú részén megjelenhetnek. A leveleken a fertőzés kezdetben alig észrevehető, halvány, olajzöld foltok formájában jelentkezik. Ezek a foltok később élesebb kontúrúvá, sötét olajzöld vagy barnás színűvé válnak, felületükön bársonyos bevonat képződik, ami a gomba konídiumtartó gyepje. A foltok növekednek, összeolvadhatnak, súlyos fertőzés esetén a levél eltorzul, kanalasodik és korán lehullik, ami jelentősen csökkenti a fa asszimilációs képességét, gyengítve a kondícióját és a következő évi terméskilátásokat.
A gyümölcsön a tünetek hasonlóképpen kezdődnek: apró, sötét, bársonyos foltok jelennek meg a héjon. Ahogy a gyümölcs növekszik, a folt alatti szövetek elhalnak, a héj elveszti rugalmasságát, és a növekvő gyümölcshús feszítő hatására a folt berepedezik. Ez a jelenség a „varasodás”, ami a betegség névadója. A repedések kaput nyitnak másodlagos kórokozóknak, például a moníliának, ami a gyümölcs teljes rothadásához vezethet. A korai, intenzív fertőzés a fiatal gyümölcsök súlyos torzulását, deformálódását és lehullását okozza.
A hajtásokon is előfordulhat fertőzés, különösen a fogékony fajtákon. A fiatal, zöld hajtásokon hólyagos, kiemelkedő, majd később felrepedező sebek, úgynevezett hajtásvarasodás alakul ki. Ezek a sebek nemcsak a hajtás fejlődését gátolják, hanem a kórokozó áttelelésének is helyet adhatnak, bár a fő áttelelési forma a lehullott lomb. A betegség összességében tehát közvetlen termésveszteséget, minőségromlást és a fa általános leromlását okozza.
A különböző almafajták fogékonysága jelentősen eltér. Vannak rendkívül fogékony fajták (‘Jonathan’, ‘Idared’, ‘Gala’, ‘Golden Delicious’), mérsékelten fogékonyak és rezisztens vagy toleráns fajták is. A rezisztens fajták (‘Prima’, ‘Liberty’, ‘Florina’) termesztése jelentősen csökkentheti a növényvédelmi költségeket és a környezeti terhelést, ezért telepítéskor mindenképpen érdemes mérlegelni a választásukat.
A védekezési stratégia alapjai
A varasodás elleni védekezés egy precíziós, gondos tervezést igénylő feladat, amelynek alapja a megelőzés. A stratégia célja az elsődleges, aszkospórás fertőzések megakadályozása, mivel ha ezeket sikerül kivédeni, a másodlagos fertőzések veszélye jelentősen lecsökken. A védekezés első lépése az áttelelő fertőzési forrás, azaz a lehullott, fertőzött lomb mennyiségének csökkentése. A lombot ősszel vagy kora tavasszal be lehet gyűjteni, megsemmisíteni, vagy a talajba forgatni, ami gyorsítja a lebomlását és csökkenti az aszkospórák képződését.
A védekezés agrotechnikai elemei közé tartozik a szellős lombkorona kialakítása. A szakszerű metszés biztosítja a lombozat gyors felszáradását, lerövidítve a levélnedvesség időtartamát, ami a fertőzés kulcsfeltétele. A túlzottan sűrű, árnyékos koronában a levegő nehezen járja át a lombozatot, így a páradús mikroklíma kedvez a gomba fertőzésének. A kiegyensúlyozott tápanyag-gazdálkodás szintén hozzájárul a fa jó kondíciójához és ellenálló képességéhez.
A kémiai védekezés a tavaszi időszakban elkerülhetetlen a legtöbb termesztett fajta esetében. A permetezéseket a fertőzési veszély előrejelzésére alapozva kell elvégezni. A modern növényvédelemben elengedhetetlen az agrometeorológiai állomások adatainak és a fertőzési modelleknek (pl. Mills-táblázat) a használata. Ezek a rendszerek jelzik a fertőzéshez szükséges levélnedvességi időtartam bekövetkezését, lehetővé téve a kezelések pontos időzítését.
A védekezési stratégia lehet preventív (megelőző), kuratív (gyógyító) vagy eradikatív (leállító). A preventív stratégia célja, hogy a gombaölő szer már a spórák érkezése előtt a növény felületén legyen, megakadályozva a csírázást. A kuratív kezelés a fertőzés megtörténte után, de még a tünetek megjelenése előtt képes megállítani a gomba fejlődését a növény szöveteiben. Az eradikatív kezelés a már megjelent tünetek továbbterjedését gátolja meg. A leghatékonyabb és leginkább javasolt stratégia a preventív védekezésre épül.
Kémiai védekezés a gyakorlatban
A varasodás elleni kémiai védekezés a rügypattanástól, az úgynevezett „egérfüles” állapottól kezdődik. Az első permetezések célja a tavaszi lemosó kezelés, amely az áttelelt képleteket gyéríti. Erre a célra a réz-hidroxid, réz-oxiklorid vagy poliszulfidkén (kalcium-poliszulfid) hatóanyagú készítmények alkalmasak. Ezek a kontakt szerek egy védő bevonatot képeznek a fás részeken és a frissen kibomló levélkéken.
Az aszkospóra-szóródás fő időszakában, a zöldbimbós állapottól a sziromhullásig tartó periódusban, folyamatos gombaölő szeres borítottságot kell biztosítani. A preventív védekezés alapszerei a kontakt hatóanyagok, mint például a kaptán, a mankoceb, a metiram vagy a ditianon. Ezek a szerek a növény felületén maradva fejtik ki hatásukat, és a csapadék mennyiségétől függően 7-10 naponta ismételni kell a kijuttatásukat. Előnyük, hogy a rezisztencia kialakulásának veszélye alacsony velük szemben.
Fertőzési veszély esetén, vagy ha egy preventív permetezés megkésett, kuratív hatású, felszívódó (szisztemikus) készítmények alkalmazása indokolt. Ilyen hatóanyagok például a difenokonazol, a penkonazol (triazolok), a pirimetanil, a ciprodinil (anilinopirimidinek) vagy a legmodernebb hatóanyagcsoportba tartozó fluxapiroxad (SDHI-gátlók). Ezek a szerek képesek a fertőzés után 24-72 órával is hatékonyak lenni. A felszívódó szereket mindig kombinálni kell kontakt partnerekkel, és szigorú rotációban kell alkalmazni a rezisztencia megelőzése érdekében.
A másodlagos, konídiumos fertőzések időszakában, a nyár folyamán a védekezés a csapadékos periódusokhoz igazodik. Ekkor is a kontakt szerekre és a megelőzésre kell helyezni a hangsúlyt. Fontos, hogy a védekezési programot a fajta fogékonyságához, az évjárat sajátosságaihoz és a fertőzési nyomáshoz igazítsuk. A rezisztens fajták esetében a permetezések száma jelentősen csökkenthető, gyakran csak néhány, a legnagyobb fertőzési nyomású időszakban végzett kezelésre van szükség.
Integrált védekezés és rezisztencia-menedzsment
A varasodás elleni hosszú távon is sikeres védekezés kulcsa az integrált növényvédelmi (IPM) elvek következetes alkalmazása. Az IPM a rendelkezésre álló összes védekezési módszert (agrotechnikai, biológiai, kémiai) együttesen, egymást kiegészítve használja a környezeti terhelés és a költségek minimalizálása mellett. A varasodás esetében ez a rezisztens fajták előnyben részesítését, az áttelelő fertőzési forrás csökkentését és az előrejelzésre alapozott, célzott kémiai védekezést jelenti.
A rezisztencia-menedzsment a kémiai védekezés legfontosabb stratégiai eleme. A Venturia inaequalis gomba rendkívül hajlamos a rezisztencia kialakítására az egyoldalúan használt, egyetlen hatásmechanizmusra épülő felszívódó szerekkel szemben. Ennek elkerülése érdekében elengedhetetlen a hatóanyagcsoportok váltogatása (rotáció). Egy szezonon belül egy adott hatóanyagcsoportba tartozó szert csak korlátozott számban (általában 2-3 alkalommal) szabad felhasználni.
A felszívódó (szisztemikus) szereket mindig kombinálni kell egy kontakt hatású partnerrel. Ez a stratégia két okból is előnyös: egyrészt a kontakt szer szélesebb hatásspektrumot biztosít és csökkenti a rezisztencia kialakulásának esélyét, másrészt a felszívódó szer kuratív hatása mellett a kontakt partner egy külső védőréteget is képez. A modern gombaölő szerek gyakran már gyárilag tartalmazzák ezt a kétféle komponenst.
A jövőbeni védekezési stratégiákban egyre nagyobb szerepet kapnak a biológiai növényvédő szerek és a növényi védekezőrendszert aktivizáló (rezisztenciaindukáló) készítmények. Az olyan mikroorganizmusok, mint a Bacillus subtilis, vagy a különböző növényi kivonatok segíthetnek a fertőzési nyomás csökkentésében, kiegészítve a hagyományos védekezési módszereket. A klímaváltozás hatására változó időjárási mintázatok új kihívások elé állítják a varasodás előrejelzését, ami a monitoring és az adaptív védekezési stratégiák fontosságát növeli a fenntartható almatermesztésben.
Fotó forrása: Flickr / Szerző: Luke Milliron / Licence: CC BY-NC-ND 2.0
