Az aranyfa gondozása

Az aranyfa, vagy ahogy sokan ismerik, a forsythia, az egyik legkedveltebb és legelterjedtebb tavaszi díszcserje a kertekben. Élénksárga virágai szinte beragyogják a még kopár környezetet, jelezve a tél végét és a természet újjáéledését. Népszerűsége nem véletlen, hiszen viszonylag igénytelen, ugyanakkor rendkívül látványos növény. Kevés olyan cserje van, amely ilyen intenzív színfoltot képes nyújtani a kora tavaszi időszakban, ezért sok kertész számára nélkülözhetetlen eleme a kertnek. A virágzásával szinte egyet jelent a tavasz beköszönte.

Ez a lombhullató cserje Ázsiából származik, és az olajfafélék családjába tartozik. Több faja és számos nemesített fajtája létezik, amelyek méretben, habitusban és a virágok árnyalatában is eltérhetnek egymástól. Általában gyors növekedésű, terebélyes bokorrá fejlődik, amely megfelelő gondozás mellett évekig, évtizedekig a kert dísze lehet. Levelei csak a virágzás után jelennek meg, így a sárga virágok teljes pompájukban, zavartalanul érvényesülhetnek az ágakon. Magassága fajtától függően 1-3 méter között változhat.

Az aranyfa gondozása nem igényel különösebb szakértelmet, ezért kezdő kertészek számára is ideális választás. Jól alkalmazkodik a különböző talajtípusokhoz és a városi környezet viszontagságait is jól tűri. Persze, mint minden növény, meghálálja a figyelmet és a megfelelő törődést, különösen az ültetés utáni években és a virágzást követő metszés során. Néhány alapvető szabály betartásával bőséges virágzásra és egészséges növekedésre számíthatunk. Fontos megjegyezni, hogy bár igénytelen, a szélsőséges körülményeket, mint a tartós pangó vizet vagy a teljes árnyékot, nem kedveli.

Vizuális hatása lenyűgöző; a kora tavasszal tömegesen nyíló, élénksárga virágok valósággal vonzzák a tekintetet. Sövényként, szoliterként vagy cserjecsoportok részeként egyaránt jól mutat. A virágok harang alakúak, négycimpájúak, és sűrűn borítják a vesszőket, még a levelek megjelenése előtt. Ez a korai virágzás teszi igazán értékessé a kertben, hiszen megtöri a téli szürkeséget és színt visz a tájba. Virágzó ágai vázában is sokáig díszítenek.

A megfelelő hely kiválasztása

Az aranyfa számára a legideálisabb hely a teljes napfényben van. Bár elviseli a félárnyékot is, a leggazdagabb virágzásra napos helyen számíthatunk. Legalább napi 6 óra közvetlen napfény szükséges ahhoz, hogy a növény erőteljesen növekedjen és rengeteg virágrügyet fejlesszen a következő szezonra. Árnyékosabb helyeken a virágzás gyérebb lehet, és a bokor hajlamosabb lehet a felnyurgulásra, kevésbé kompakt formát öltve. A déli vagy nyugati fekvésű területek különösen kedvezőek számára.

A talaj tekintetében az aranyfa meglehetősen toleráns, de a jó vízáteresztő képességű talajt kedveli leginkább. Legyen szó agyagos, homokos vagy vályogtalajról, általában jól fejlődik, amennyiben a víz nem áll meg a gyökerei körül. A pangó víz gyökérrothadáshoz vezethet, ami a növény pusztulását okozhatja. Az ültetés előtt érdemes a talajt fellazítani és szükség esetén szerves anyaggal, például komposzttal javítani a szerkezetét és vízáteresztő képességét. A talaj kémhatására nem különösebben érzékeny, az enyhén savanyútól az enyhén lúgosig terjedő pH-érték megfelelő számára.

Fontos szempont a hely kiválasztásánál a növény várható végleges mérete. Az aranyfa fajtától függően terebélyes bokorrá nőhet, ezért elegendő helyet kell biztosítani számára, hogy szabadon fejlődhessen. Ne ültessük túl közel épületekhez, járdákhoz vagy más növényekhez, mert ez akadályozhatja a növekedését és a megfelelő légáramlást. A túlzsúfoltság növelheti a betegségek és kártevők megjelenésének kockázatát is. Tartsunk legalább 1,5-2 méter távolságot más nagyobb növényektől vagy struktúráktól.

A jó légáramlás kulcsfontosságú az aranyfa egészségének megőrzésében. A megfelelően szellőző hely segít megelőzni a gombás betegségek, például a levélfoltosság kialakulását, mivel a levelek gyorsabban megszáradnak eső vagy öntözés után. Kerüljük a mélyebb fekvésű, párás völgyeket vagy a teljesen szélvédett zugokat, ahol a levegő megrekedhet. Egy nyitottabb, de nem túlzottan szeles hely ideális a számára. A megfelelő tér biztosítása nemcsak a légáramlást segíti, hanem a későbbi metszési munkálatokat is megkönnyíti.

Az ültetés fortélyai

Az aranyfa ültetésére a legalkalmasabb időszak a tavasz vagy az ősz. A tavaszi ültetés előnye, hogy a növénynek egész szezonja van a begyökeresedésre a tél beállta előtt. Az őszi ültetés (a fagyok beállta előtt legalább 4-6 héttel) szintén kedvező, mivel a hűvösebb időjárás és a gyakoribb csapadék segíti a gyökérzet fejlődését, és tavasszal a növény már erőteljesebben indulhat növekedésnek. Konténeres növényeket elvileg bármikor lehet ültetni a fagymentes időszakban, de a nyári hőségben történő ültetés több odafigyelést és gyakoribb öntözést igényel.

Az ültetőgödör előkészítése fontos lépés. A gödör legyen legalább kétszer olyan széles és ugyanolyan mély, mint a növény gyökérlabdája vagy konténere. A szélesebb gödör lehetővé teszi, hogy a gyökerek könnyebben szétterjedjenek az új helyükön. A kiásott földet érdemes feljavítani jó minőségű komposzttal vagy érett istállótrágyával, különösen ha a talaj szegényes vagy túl tömörödött. Ez javítja a talaj szerkezetét, vízháztartását és tápanyagtartalmát, elősegítve a növény gyorsabb meggyökeresedését.

Az ültetés során helyezzük a növényt a gödör közepére úgy, hogy a gyökérlabda teteje a környező talajszinttel egy magasságban vagy egy kicsit magasabban legyen. Soha ne ültessük mélyebbre, mert ez a törzs rothadásához vezethet. Óvatosan töltsük vissza a feljavított földet a gödörbe, közben finoman tömörítve, hogy ne maradjanak légüregek a gyökerek körül. Győződjünk meg róla, hogy a növény egyenesen áll. Az ültetés után alakítsunk ki egy kis tányért a növény töve körül, amely segít megtartani az öntözővizet.

Az ültetést követően alapos beöntözés szükséges, még akkor is, ha esős idő van. Ez segít a talajnak leülepedni a gyökerek körül és biztosítja a szükséges nedvességet a kezdeti időszakban. Az első néhány hétben tartsuk a talajt folyamatosan enyhén nyirkosan. Az ültetés után célszerű a talaj felszínét mulccsal (pl. fakéreg, faapríték) takarni 5-8 cm vastagságban, a törzstől néhány centiméter távolságot tartva. A mulcs segít megőrizni a talaj nedvességét, elnyomja a gyomokat és hűvösen tartja a gyökérzónát.

Öntözési útmutató

A frissen ültetett aranyfa rendszeres öntözést igényel az első évben, amíg a gyökérzete megfelelően ki nem fejlődik és meg nem erősödik. Ebben az időszakban hetente egyszer-kétszer alaposan öntözzük meg, különösen száraz, meleg időjárás esetén. A cél az, hogy a talaj folyamatosan enyhén nyirkos maradjon, de ne legyen túláztatva. Az alapos, mélyre hatoló öntözés arra ösztönzi a gyökereket, hogy mélyebbre hatoljanak a talajban, ami növeli a növény szárazságtűrését a későbbiekben.

A már jól begyökeresedett, idősebb aranyfa bokrok meglehetősen szárazságtűrőek. Általában csak a hosszan tartó, aszályos időszakokban van szükségük kiegészítő öntözésre. Ilyenkor is elegendő lehet 2-3 hetente egy alapos, mély öntözés. Figyeljük a növény leveleit: ha lankadni kezdenek vagy sárgulnak a szárazság miatt, itt az ideje öntözni. Kerüljük a gyakori, kis mennyiségű vízzel történő öntözést, mert ez sekély gyökérzet kialakulásához vezethet, és a növény kevésbé lesz ellenálló a szárazsággal szemben.

Fontos felismerni a túlöntözés és az alulöntözés jeleit. Az alulöntözött növény levelei hervadnak, száradnak, sárgulnak, és a növekedés lelassul. A túlöntözés jelei hasonlóak lehetnek (sárguló, lehulló levelek), de ebben az esetben a probléma a gyökerek oxigénhiánya és a potenciális gyökérrothadás. Ellenőrizzük a talaj nedvességtartalmát az öntözés előtt: dugjuk le az ujjunkat néhány centiméter mélyen a talajba. Ha még nyirkos, várjunk az öntözéssel.

Az öntözés szükségességét mindig az aktuális időjárási körülményekhez és az évszakhoz kell igazítani. Tavasszal és ősszel általában kevesebb öntözésre van szükség a hűvösebb idő és a gyakoribb csapadék miatt. Nyáron, a forró, száraz periódusokban növelni kell az öntözés gyakoriságát és mennyiségét. Mindig a kora reggeli vagy késő esti órákban öntözzünk, hogy minimalizáljuk a párolgási veszteséget, és hogy a víznek legyen ideje beszivárogni a talajba, mielőtt a nap felmelegítené a levegőt. Lehetőleg a növény tövére irányítsuk a vizet, kerülve a levelek nedvesítését, ami elősegítheti a gombás betegségek terjedését.

Tápanyagellátás és trágyázás

Az aranyfa általában nem tartozik a kifejezetten tápanyagigényes növények közé, különösen, ha termékeny kerti talajba ültettük. Sok esetben nincs is szükség rendszeres trágyázásra, ha a növény egészségesen növekszik és bőségesen virágzik. A túlzott trágyázás, különösen a magas nitrogéntartalmú műtrágyákkal, akár káros is lehet. Ilyenkor a növény erőteljes lombnövekedésbe kezdhet a virágzás rovására, és hajlamosabbá válhat a betegségekre és a kártevőkre.

Ha a talaj szegényes, vagy ha a növény növekedése lassú, a levelei sárgásak (nem a szárazság miatt), akkor szükség lehet kiegészítő tápanyag-utánpótlásra. Erre a legalkalmasabb időpont a kora tavasz, még a rügyfakadás előtt. Használhatunk általános célú, kiegyensúlyozott (pl. NPK 10-10-10 arányú) lassan oldódó műtrágyát. A műtrágyát a csomagoláson található utasításoknak megfelelően adagoljuk, és a növény körüli talajra szórjuk, a lombkorona szélének vonalában, majd óvatosan dolgozzuk be a talajba és öntözzük meg.

A műtrágya kijuttatásakor ügyeljünk arra, hogy az ne érintkezzen közvetlenül a növény törzsével vagy gyökérnyakával, mert ez perzselést okozhat. A tápanyagokat a gyökerek a külső zónában, a lombkorona csepegtető vonala alatt veszik fel leghatékonyabban. Évente egyetlen kora tavaszi trágyázás általában elegendő. Kerüljük a késő nyári vagy őszi trágyázást, mert az új hajtásokat hozhat, amelyek nem tudnak kellően beérni a tél beállta előtt, és könnyen elfagyhatnak.

A műtrágyák helyett vagy mellett szerves anyagok használata is kiváló módja a talaj termékenységének javításának és a növény táplálásának. Kora tavasszal a bokor köré terített vékony réteg érett komposzt vagy jól kezelt istállótrágya lassan adja le a tápanyagokat, miközben javítja a talaj szerkezetét és vízháztartását is. Ez egy kíméletesebb és fenntarthatóbb módja a tápanyag-utánpótlásnak. A szerves trágyázás hosszú távon egészségesebb talajéletet és erősebb, ellenállóbb növényt eredményez.

A metszés művészete: időzítés és technika

A metszés az aranyfa gondozásának egyik legfontosabb eleme, amely elengedhetetlen a növény formájának megőrzéséhez, az egészséges növekedés serkentéséhez és a következő évi bőséges virágzás biztosításához. Metszés nélkül a bokor idővel felkopaszodhat, elöregedhet, és a virágzása is gyérülhet. A rendszeres, megfelelő időben végzett metszés megfiatalítja a növényt és segít fenntartani annak vonzó megjelenését. Ez biztosítja a jó levegőáramlást a bokor belsejében, csökkentve a betegségek kockázatát.

A metszés időzítése kritikus az aranyfa esetében. Mivel a virágrügyek az előző évi hajtásokon, az úgynevezett „öreg fán” fejlődnek, a metszést mindig közvetlenül a virágzás után kell elvégezni. Ha túl korán, tél végén vagy kora tavasszal metszünk, a virágrügyek nagy részét eltávolítjuk, és az azévi virágzás elmarad vagy jelentősen csökken. Várjuk meg, amíg a virágok elhervadnak és lehullanak, de még mielőtt az új levelek teljesen kifejlődnének. Ez általában késő tavasszal van.

Az alapvető metszési technika magában foglalja a beteg, sérült, elhalt vagy egymást keresztező ágak eltávolítását. Ezeket mindig tőből vágjuk ki. Ezt követően ritkítsuk meg a bokrot azzal, hogy eltávolítjuk a legidősebb, legvastagabb vesszők egy részét (általában a vesszők 1/4-ét vagy 1/3-át) egészen a talajszintig visszavágva. Ez serkenti az új, erőteljes hajtások növekedését a bokor tövéből, amelyek a következő években virágozni fognak. A megmaradt fiatalabb vesszőket is visszavághatjuk egyharmadával vagy felével, hogy ösztönözzük az elágazódást és fenntartsuk a kívánt formát.

Az idősebb, elhanyagolt, túlságosan sűrű vagy felkopaszodott aranyfa bokrok esetében szükség lehet egy erőteljesebb fiatalító metszésre. Ennek legegyszerűbb módja, ha az egész bokrot kora tavasszal (még a kihajtás előtt, de a virágzás feláldozásával) visszavágjuk a talajszinttől 10-15 cm magasságig. Bár ez drasztikusnak tűnik és az azévi virágzás elmarad, a növény általában erőteljesen újrahajt a tövéből. A következő években már csak a szokásos, virágzás utáni ritkító és alakító metszést kell alkalmazni az új hajtásokon. Egy másik, kevésbé drasztikus módszer, ha a fiatalítást 3 évre elosztva végezzük, minden évben eltávolítva az idősebb ágak egyharmadát tőből.

A virágzás maximalizálása

A bőséges virágzás egyik legfontosabb feltétele a megfelelő mennyiségű napfény. Az aranyfa a napos helyeket kedveli, ahol legalább napi hat órán át éri közvetlen napfény. Az árnyékosabb körülmények között termesztett bokrok általában kevesebb virágot hoznak, és a hajtásaik is gyengébbek, megnyúltabbak lehetnek. Tehát a helyes telepítési hely kiválasztása már az elején meghatározó a későbbi virágpompa szempontjából. Ha egy meglévő bokor nem virágzik kielégítően, érdemes megvizsgálni, nem árnyékolja-e be valami az évek során megnőtt fa vagy épület.

A tápanyag- és vízellátás szintén befolyásolja a virágzást, bár kevésbé hangsúlyosan, mint a fény és a metszés. A kiegyensúlyozott tápanyagellátás, különösen a foszfor megfelelő szintje, elősegíti a virágrügyképződést. Kerülni kell azonban a túlzott nitrogéntrágyázást, ami a vegetatív növekedést serkenti a virágzás rovására. A megfelelő vízellátás, különösen a nyár második felében, amikor a következő évi virágrügyek differenciálódnak, szintén fontos lehet a bőséges virágzáshoz. A tartós szárazság stresszeli a növényt és negatívan hathat a rügyképződésre.

A helytelen időzítésű metszés a leggyakoribb oka a gyenge virágzásnak. Mivel az aranyfa az előző évi vesszőkön hozza virágait, a virágzás előtti (téli vagy kora tavaszi) metszés eltávolítja a virágrügyeket. Mindig várjuk meg a virágzás végét, és csak utána végezzük el a szükséges metszési munkálatokat. A késő nyári vagy őszi metszést is kerülni kell, mert ez szintén eltávolíthatja a már kialakult, de még láthatatlan virágrügyeket, veszélyeztetve a következő tavaszi virágzást.

Fontos megérteni, hogy az aranyfa virágrügyei a nyár folyamán alakulnak ki az azévi hajtásokon, és ezek a rügyek telelnek át, hogy aztán kora tavasszal kinyíljanak. Ezért minden olyan tényező, amely a nyári és őszi időszakban károsítja ezeket a hajtásokat vagy rügyeket – mint például a helytelen metszés, a súlyos szárazság, a kártevők vagy betegségek okozta lombvesztés, vagy a szélsőséges téli hideg (különösen a kevésbé fagytűrő fajtáknál) – negatívan befolyásolhatja a következő évi virágzás mértékét. Az egészséges, jól gondozott növény nagyobb valószínűséggel hoz bőséges virágot.

Kártevők és betegségek elleni védekezés

Bár az aranyfa általában ellenálló növény, néhány kártevő és betegség időnként megtámadhatja. A leggyakoribb kártevők közé tartoznak a levéltetvek, amelyek a fiatal hajtások nedveit szívogatják, torzulást és ragacsos mézharmatot okozva. Előfordulhatnak takácsatkák is, különösen meleg, száraz időben, amelyek finom szövedéket képeznek és a levelek sárgulását, bronzosodását okozzák. Esetenként pajzstetvek is megjelenhetnek a vesszőkön. A kártevők ellen általában elegendő a természetes ellenségek (pl. katicabogarak) támogatása, vagy súlyosabb esetben rovarölő szappan vagy növényi olajok használata.

A betegségek közül a levélfoltosság (különböző gombák okozhatják) fordulhat elő leggyakrabban, különösen nedves, párás időjárás esetén vagy túlzsúfolt ültetvényekben. Ez általában nem okoz komoly problémát, de esztétikailag zavaró lehet. A vesszőelhalás (ágelhalás), amelyet szintén gombák okozhatnak, komolyabb gondot jelenthet; a fertőzött ágak hirtelen elhervadnak és elszáradnak. Ritkábban előfordulhatnak gubacsok (általában rovarok vagy atkák okozta kóros szövetburjánzás) vagy gyökérrothadás (túl nedves talaj esetén).

A legjobb védekezés a megelőzés, amely az integrált növényvédelem (IPM) alapelvein nyugszik. Ez magában foglalja a megfelelő termőhely kiválasztását (napfény, jó légáramlás, jó vízelvezetésű talaj), ellenálló fajták választását, és a növények optimális kondícióban tartását megfelelő öntözéssel és tápanyagellátással. Az egészséges, stresszmentes növények kevésbé fogékonyak a kártevőkre és betegségekre. Rendszeresen ellenőrizzük a növényeket, hogy időben észleljük a problémákat.

A megelőzés fontos része a megfelelő higiénia és a helyes metszési gyakorlat. Távolítsuk el és semmisítsük meg a beteg növényi részeket (leveleket, ágakat), hogy megakadályozzuk a kórokozók terjedését. Használjunk mindig tiszta, éles metszőollót, és fertőtlenítsük azt az egyes növények vagy a beteg részek eltávolítása után. A ritkító metszés javítja a légáramlást a bokor belsejében, ami csökkenti a gombás betegségek kialakulásának esélyét. Kémiai növényvédő szerek használatát csak indokolt esetben, a probléma pontos azonosítása után, és mindig a használati utasítások betartásával vegyük fontolóra.

Szaporítási módszerek

Az aranyfa szaporítása viszonylag egyszerű, és többféle módszerrel is sikeresen elvégezhető, így könnyedén gyarapíthatjuk állományunkat vagy ajándékozhatunk új növényeket barátainknak. A leggyakrabban alkalmazott és legeredményesebb módszerek a dugványozás (zöld-, félfás- és fásdugványokkal) és a bujtás. Ezek a vegetatív szaporítási módok biztosítják, hogy az új növények genetikailag megegyezzenek az anyanövénnyel, megőrizve annak tulajdonságait, például a virágszínt vagy a növekedési habitust.

A zölddugványozást késő tavasszal vagy kora nyáron végezhetjük, amikor az azévi hajtások már kissé megfásodtak, de még rugalmasak. Vágjunk le 10-15 cm hosszú hajtáscsúcsokat, távolítsuk el az alsó leveleket, és a szárat mártsuk gyökereztető hormonba (bár ez nem mindig szükséges, de növeli a siker esélyét). A dugványokat ültessük nedves, jó vízáteresztő közegbe (pl. perlit és tőzeg keveréke), fedjük le átlátszó fóliával vagy műanyag palackkal a páratartalom biztosítása érdekében, és helyezzük világos, de közvetlen napfénytől védett helyre. A gyökeresedés általában néhány hét alatt megtörténik.

A fásdugványozás egy másik népszerű módszer, amelyet a nyugalmi időszakban, késő ősszel vagy télen végezhetünk. Vágjunk le ceruza vastagságú, 20-30 cm hosszú vesszőket az előző évi hajtásokból. A dugványokat kötegelve, nedves homokba vagy fűrészporba vermelve tárolhatjuk hűvös, fagymentes helyen (pl. pincében) tavaszig, vagy közvetlenül eldugványozhatjuk őket a szabadföldbe egy védett ágyásba. A dugványokat úgy helyezzük a talajba, hogy csak a felső 1-2 rügy látszódjon ki. Tavasszal a dugványok meggyökeresednek és kihajtanak.

A bujtás egy egyszerű és hatékony módszer, különösen ha csak néhány új növényre van szükségünk. Válasszunk ki egy alacsonyan növő, rugalmas vesszőt tavasszal vagy kora nyáron. Hajlítsuk le a földhöz, és egy kis árokba fektessük a vessző egy részét úgy, hogy a csúcsa felfelé álljon. A földdel érintkező részen kissé meg is sérthetjük a kérget a gyökeresedés serkentése érdekében. Rögzítsük a vesszőt a földben (pl. egy drótkampóval), majd takarjuk be földdel. Tartsuk nedvesen a talajt. A következő őszre vagy tavaszra a megbujtott rész általában meggyökeresedik, ekkor leválaszthatjuk az anyanövényről és átültethetjük a végleges helyére.

Téli felkészítés és védelem

Az aranyfa általában jól tűri a hazai teleket, a legtöbb fajta fagytűrő a mi éghajlatunkon. Az idősebb, jól begyökeresedett bokrok általában nem igényelnek különösebb téli védelmet. Azonban a fiatal, frissen ültetett növények, valamint a kevésbé fagytűrő fajták érzékenyebbek lehetnek a kemény fagyokra és a hideg, szárító szelekre. Ezeknél a növényeknél érdemes némi óvintézkedést tenni, különösen az első néhány tél során.

A legfontosabb téli védelmi intézkedés a fiatal növények esetében a gyökérzóna takarása. Az őszi fagyok beállta előtt terítsünk vastag (10-15 cm) mulcsréteget (pl. fakéreg, szalma, lomb) a növény töve köré. Ez segít szigetelni a talajt, megvédi a gyökereket az átfagyástól és mérsékli a talaj hőingadozását. A mulcsréteget tavasszal, a fagyveszély elmúltával vékonyítsuk meg vagy távolítsuk el, hogy a talaj felmelegedhessen.

A téli károk másik formája a hó súlya által okozott ágtörés. Ha nagy mennyiségű, nehéz, vizes hó várható, érdemes óvatosan lerázni a havat a bokor ágairól, hogy megelőzzük a törést vagy a deformálódást. Azokon a területeken, ahol a téli vadkártétel (pl. nyulak, őzek rágása) gyakori, a fiatal növényeket érdemes dróthálóval vagy speciális védőhálóval körbekeríteni, hogy megvédjük a törzset és az alsó ágakat a rágástól. Ez különösen fontos, mivel a rágás eltávolíthatja a következő évi virágrügyeket is.

Fontos, hogy a növények megfelelő vízellátással menjenek a télbe. Ha az ősz száraz volt, alaposan öntözzük meg az aranyfát a talaj átfagyása előtt. A jó vízellátottság segít a növénynek átvészelni a telet, különösen az örökzöld fajtáknál (bár az aranyfa lombhullató), és csökkenti a téli kiszáradás kockázatát, amit a fagyott talaj és a szeles időjárás okozhat. A megfelelő őszi felkészítés hozzájárul ahhoz, hogy a növény tavasszal egészségesen és erőteljesen induljon újra.

Népszerű fajták és változatok

Az aranyfa nem egyetlen egységes növény, hanem a Forsythia nemzetség több faját és azok számos kertészeti változatát, hibridjét foglalja magában. A legismertebb és leggyakrabban ültetett faj a Forsythia x intermedia, amely két ázsiai faj, a F. suspensa és a F. viridissima keresztezéséből jött létre. Ennek a hibridnek számos népszerű fajtája van, amelyek eltérő méretűek, növekedési habitusúak és virágintenzitásúak lehetnek. Ismeretük segít kiválasztani a kertünk méretéhez és stílusához leginkább illő változatot.

A kisebb kertekbe vagy akár dézsás nevelésre is alkalmasak a kompakt, törpe növésű fajták. Ilyen például a ‘Minigold’, amely alacsony, sűrű bokrot képez, és körülbelül 1-1,5 méter magasra nő. A ‘Gold Tide’ (más néven ‘Courtasol’) egy másik kiváló választás, amely még alacsonyabb, szinte talajtakaró jellegű, szélesen elterülő habitusú, magassága ritkán haladja meg a 60-80 cm-t, de szélessége elérheti a 1,5 métert is. Ezek a fajták ideálisak sziklakertekbe, rézsűkre vagy alacsony szegélyek kialakítására.

Vannak fajták, amelyek nemcsak virágaikkal, hanem egyéb tulajdonságaikkal is kitűnnek. A ‘Lynwood Gold’ (gyakran csak ‘Lynwood’-ként említik) az egyik legnépszerűbb, erőteljes növekedésű fajta, amely gazdagon virágzik élénksárga virágokkal, melyek egyenletesen oszlanak el a vesszőkön. A ‘Spectabilis’ egy másik klasszikus, robusztus fajta, bő virágzással. Léteznek tarka levelű változatok is, mint például a ‘Fiesta’, amelynek levelei sárgán vagy krémszínűen pettyezettek, így a virágzás után is díszítőértékkel bírnak, bár ezek általában kevésbé erőteljes növekedésűek.

A fajta kiválasztásakor vegyük figyelembe a növény várható végleges méretét, a rendelkezésre álló helyet, a kívánt formát (pl. felálló, ívesen széthajló) és a fagytűrést. Egyes fajták, mint például a ‘Northern Gold’ vagy a ‘Meadowlark’, kifejezetten a hidegebb éghajlatra lettek nemesítve, jobb fagytűréssel és virágrügy-ellenállósággal rendelkeznek, így zordabb teleket is jobban átvészelnek anélkül, hogy a virágzásuk bánná. A helyi kertészetekben vagy faiskolákban általában tudnak tanácsot adni a régióban jól bevált fajtákról.

Az aranyfa a kerttervezésben

Az aranyfa sokoldalúan felhasználható a kerttervezésben, köszönhetően látványos kora tavaszi virágzásának és viszonylag egyszerű gondozásának. Az egyik leggyakoribb felhasználási módja a szoliterként, azaz magányosan ültetett bokorként való alkalmazás. Egy szépen kifejlett, gazdagon virágzó aranyfa a kert fókuszpontjává válhat a tavaszi időszakban, különösen ha kontrasztos hátteret biztosítunk számára, például egy örökzöld sövény vagy egy sötétebb színű fal előtt. Hagyni kell elegendő teret a növekedéséhez, hogy természetes formája érvényesülhessen.

Nagyon jól mutat vegyes cserjeágyások részeként is. Kombinálhatjuk más tavasszal vagy később virágzó cserjékkel, hogy meghosszabbítsuk a kert színpompás időszakát. Jó társai lehetnek például a kései nárciszok és tulipánok, a japánbirs (Chaenomeles), a korai rododendronok, a díszmeggyek vagy a később virágzó orgonák és rózsaloncok (Weigela). Ügyeljünk a növények végleges méretére és fényigényére a társításkor, hogy ne nyomják el egymást. Az aranyfa sárga virágai szépen kiemelkednek a sötétebb lombú vagy pirosas levelű cserjék mellett.

Az erőteljesebb növekedésű fajták kiválóan alkalmasak nyíratlan vagy nyírt sövények, illetve térelválasztó növényfalak kialakítására. Nyíratlan sövényként természetesebb hatást kelt, és a virágzás is bőségesebb lesz. Ha nyírt sövényt szeretnénk, azt a virágzás után kell metszeni, de számolni kell azzal, hogy a rendszeres nyírás csökkentheti a virágok mennyiségét. Gyors növekedése miatt viszonylag hamar zárt felületet képez, jó takarást biztosítva. Sövényként ültetve a töveket egymástól kb. 80-100 cm távolságra helyezzük el.

Érdemes olyan növényeket is társítani hozzá, amelyek akkor díszítenek, amikor az aranyfa már elvirágzott és csak zöld lombozatot mutat. A nyáron vagy ősszel virágzó évelők, mint például a kasvirág (Echinacea), a kúpvirág (Rudbeckia), az őszirózsák vagy a díszfüvek érdekes textúrát és színt vihetnek a bokor környezetébe a szezon későbbi részében. A kora tavasszal nyíló hagymások, mint a krókuszok, a hófény (Chionodoxa) vagy a kék csillagvirág (Scilla) szép színfoltot képezhetnek a még csupasz ágú bokor alatt.

_{Fotó forrása: Rdsmith4, CC BY-SA 2.5, via Wikimedia Commons}