Az egybibés galagonya betegségei és kártevői

Az egybibés galagonya egy rendkívül szívós és ellenálló növény, amely a magyarországi klímán kiválóan érzi magát, és általában kevés növényvédelmi problémával kell szembenéznie. Ennek ellenére nem teljesen sebezhetetlen; időnként őt is megtámadhatják különböző kórokozók és kártevők, amelyek gyengíthetik a növényt, csökkenthetik díszítőértékét és terméshozamát. A sikeres növényvédelem alapja a megelőzés és a problémák korai felismerése. A következőkben részletesen áttekintjük a galagonya leggyakoribb betegségeit és kártevőit, bemutatva a kártételüket és a hatékony, lehetőség szerint környezetbarát védekezési módszereket, hogy a te galagonyád is egészséges és életerős maradhasson.

A növényvédelem legfontosabb alapelve a megelőzés. Egy erős, jó kondícióban lévő, megfelelően táplált és öntözött galagonya sokkal kevésbé fogékony a betegségekre és a kártevők támadásaira, mint egy stresszes, legyengült társai. A helyes termőhely megválasztása, a napos fekvés biztosítása, valamint a jó vízelvezetésű talaj mind hozzájárulnak a növény egészségéhez. A metszésnek is kulcsfontosságú szerepe van a prevencióban: egy szellős, nem túl sűrű korona gyorsabban felszárad eső után, így a gombás fertőzéseknek kevesebb esélyük van megtelepedni a nedves lombozatban.

A rendszeres szemle szintén elengedhetetlen része a megelőzésnek. Legalább hetente egyszer vizsgáld át alaposan a növényt, figyelve a levelek színét, a hajtások állapotát és az esetlegesen megjelenő kártevőket vagy szokatlan tüneteket. A korai felismerés lehetővé teszi, hogy időben, kisebb beavatkozással (pl. a fertőzött részek eltávolításával, a kártevők kézi begyűjtésével) orvosold a problémát, megelőzve a vegyszeres kezelések szükségességét. A kert biológiai sokféleségének növelése, például a hasznos rovarokat (katicabogár, fátyolka) vonzó növények ültetésével, szintén segít a kártevő populációk természetes kordában tartásában.

Kerüld a túlzott nitrogéntrágyázást, mivel az laza, vízzel telt szöveteket eredményez, amelyek valósággal vonzzák a szívogató kártevőket, mint a levéltetveket, és kedveznek a gombás betegségeknek is. Helyette a káliumban gazdag tápanyag-utánpótlás javasolt, ami erősíti a növényi szöveteket és növeli az általános ellenálló képességet. Az őszi lombeltakarítás is fontos megelőző lépés, mivel számos kórokozó (pl. a lisztharmat vagy a rozsdagombák) a lehullott, fertőzött leveleken telel át, és innen fertőz vissza tavasszal.

A kémiai növényvédelem legyen mindig az utolsó eszköz a tarsolyodban. Ha mégis elkerülhetetlenné válik a permetezés, válassz szelektív, a hasznos élő szervezeteket kímélő, környezetbarát készítményeket, mint például a kéntartalmú szereket a lisztharmat ellen, vagy a növényi olaj és káliumszappan alapú szereket a levéltetvek ellen. A permetezést mindig a kora reggeli vagy esti órákban, szélcsendes időben végezd, és szigorúan tartsd be a csomagoláson feltüntetett utasításokat és a méhveszélyességre vonatkozó előírásokat.

Gyakori gombás megbetegedések

A galagonya leggyakrabban előforduló gombás betegsége a galagonya-lisztharmat (Podosphaera clandestina). A fertőzés jellegzetes tünete a leveleken, fiatal hajtásokon, sőt néha a virágokon és bogyókon megjelenő fehér, porszerű, letörölhető bevonat. A megtámadott levelek torzulnak, kanalasodnak, növekedésükben visszamaradnak, majd később megbarnulnak, elszáradnak és idő előtt lehullanak. A betegség különösen a meleg, párás időben, a sűrű, rosszul szellőző lombozatban terjed gyorsan.

A lisztharmat elleni védekezés alapja a megelőzés: a szellős koronaforma kialakítása metszéssel, valamint a nitrogén-túlsúlyos trágyázás elkerülése. A fertőzés első jeleinél a beteg hajtásvégeket vágd le és semmisítsd meg (ne dobd a komposztba!). Enyhe fertőzés esetén a zsurló főzetével vagy szódabikarbónás oldattal (10 liter vízhez 5 dkg szódabikarbóna és egy kevés tapadást segítő anyag, pl. káliszappan) való permetezés is hatásos lehet. Súlyosabb esetben kéntartalmú vagy más, felszívódó gombaölő szerek használata válhat szükségessé, különösen a virágzás előtti és utáni időszakban.

A galagonya rozsdabetegségei (Gymnosporangium fajok) egy másik jellegzetes problémát okozhatnak. Ezek a gombák két gazdanövényt igényelnek a teljes fejlődési ciklusukhoz: a galagonyát (vagy más almaféléket) és a borókát. A galagonyán a fertőzés nyár elején, a leveleken, hajtásokon és a termésen megjelenő narancssárga, vöröses foltok formájában jelentkezik. A foltok közepe később elfeketedik, és a levél fonákán apró, kocsányos kinövések (ecídiumok) jelennek meg, amelyekből a spórák a borókára kerülnek. Súlyos fertőzés esetén a lomb idő előtt lehullhat.

A rozsda elleni védekezés leghatékonyabb módja a köztesgazda, azaz a boróka eltávolítása a galagonya közeléből, ami kertekben nem mindig megoldható. A megelőzés érdekében a fertőzött, lehullott lombot ősszel gyűjtsd össze és semmisítsd meg. Kémiai védekezésre általában nincs szükség, de ha a fertőzés évről évre visszatér és komoly lombvesztést okoz, akkor a rezes permetezés (pl. lemosó permetezés formájában) vagy a rozsdagombák ellen hatásos más gombaölő szerek tavaszi kijuttatása segíthet a fertőzés mértékének csökkentésében.

A legveszélyesebb bakteriális betegség: a tűzelhalás

A tűzelhalás (Erwinia amylovora) a galagonya és más rózsafélék (alma, körte, birs) egyik legpusztítóbb bakteriális betegsége. A kórokozó a virágokon keresztül, de akár sérüléseken vagy a légzőnyílásokon át is bejuthat a növénybe. A fertőzés rendkívül gyors lefolyású, a tünetek a virágok és fiatal hajtások hirtelen elhervadásával, megbarnulásával, majd elfeketedésével kezdődnek. A beteg ágrészek úgy néznek ki, mintha tűz perzselte volna meg őket, a hajtásvégek pásztorbotszerűen meggörbülnek. A fertőzött részeken baktériumnyálka is megjelenhet.

A tűzelhalás ellen hatékony, gyógyító vegyszeres védekezés jelenleg nem létezik, ezért a megelőzés és a gyors cselekvés életmentő lehet a növény számára. A legfontosabb a fertőzött ágrészek azonnali, drasztikus eltávolítása. A beteg részt legalább 40-60 cm-es egészségesnek tűnő ágrésszel együtt kell levágni, mivel a baktériumok a tünetmentes részekben is jelen lehetnek. A levágott növényi részeket azonnal el kell égetni vagy mélyre elásni. Minden egyes vágás után a metszőollót vagy fűrészt fertőtleníteni kell (pl. hipós oldattal vagy denaturált szesszel), hogy ne vigyük át a kórokozót a növény más részeire.

A betegség terjedését a meleg, párás, csapadékos időjárás segíti elő a virágzási időszakban. A méhek és más beporzó rovarok is terjeszthetik a baktériumot virágról virágra. A megelőzés érdekében a virágzáskor kijuttatott réztartalmú készítmények csökkenthetik a fertőzés kockázatát, de a réz perzselést okozhat a fiatal leveleken. Léteznek biológiai készítmények is (antagonista baktériumtörzsek), amelyek a kórokozó elszaporodását gátolják, de ezek alkalmazása inkább megelőző jelleggel hatásos.

A tűzelhalás rendkívül veszélyes, bejelentésköteles betegség. Ha a fertőzés gyanúja felmerül, érdemes értesíteni a helyi növényvédelmi hatóságot (NÉBIH), akik segíthetnek a diagnózis felállításában és a szükséges intézkedések meghatározásában. A rezisztens fajták választása a telepítéskor szintén egy hosszú távú védekezési stratégia lehet, bár a teljes rezisztencia ritka. A megelőző intézkedések betartása és a kert folyamatos figyelése a leghatékonyabb fegyverünk ez ellen a pusztító kór ellen.

Állati kártevők és az ellenük való védekezés

A galagonyán leggyakrabban előforduló kártevők a különböző levéltetűfajok. Ezek az apró, általában zöld vagy fekete rovarok a fiatal hajtások csúcsán és a levelek fonákán telepednek meg nagy tömegben. Szívogatásukkal gyengítik a növényt, a levelek torzulását, sárgulását okozzák. Az általuk kiválasztott ragacsos mézharmaton megtelepszik a korompenész, egy fekete bevonatot képező gomba, amely gátolja a fotoszintézist, tovább rontva a növény állapotát.

A levéltetvek elleni védekezésnél törekedjünk a biológiai módszerek előnyben részesítésére. Kisebb fertőzés esetén a tetveket egyszerűen lemorzsolhatjuk az ujjunkkal, vagy egy erős vízsugárral lemoshatjuk a hajtásokról. A kertbe csalogatott természetes ellenségek, mint a katicabogarak, a fátyolkák lárvái és a zengőlegyek lárvái rendkívül hatékonyan gyérítik a levéltetű-populációkat. A vegyszermentes védekezés érdekében permetezhetünk csalánlével, vagy a már említett káliumszappan- vagy növényi olaj-alapú (pl. narancsolaj) szerekkel, amelyek a tetvek testét bevonva fulladást okoznak.

A takácsatkák a másik gyakori szívogató kártevőcsoport, különösen a meleg, száraz nyarakon. Ezek a pókszabásúak szabad szemmel alig láthatók, jelenlétükre a leveleken megjelenő apró, sárgásfehér szívásnyomok, a lombozat „bronzos” elszíneződése, valamint súlyos esetben a hajtásvégeken látható finom, pókhálószerű szövedék utal. A levelek fonákját nagyítóval megvizsgálva láthatjuk a mozgó atkákat. A megelőzés érdekében fontos a növény megfelelő vízellátásának biztosítása, mivel a szárazságstressznek kitett növények fogékonyabbak a takácsatkákra.

A takácsatkák elleni védekezésben a párásítás sokat segíthet, mivel az atkák nem kedvelik a nedves környezetet. A lombozat reggeli órákban történő vízzel való permetezése gyérítheti az állományt. A természetes ellenségek, mint a ragadozó atkák betelepítése a leghatékonyabb biológiai módszer. Ha a vegyszeres beavatkozás elkerülhetetlen, használj speciális atkaölő szereket (akaricideket). Fontos a szerrotáció, mivel a takácsatkák gyorsan rezisztenssé válhatnak az egyes hatóanyagokkal szemben.

Ritkábban előforduló károsítók

A galagonyát időnként más kártevők is megtámadhatják, bár ezek általában kisebb jelentőségűek. Ilyenek például a különböző pajzstetű fajok, amelyek apró, pajzs alakú viaszpáncél alatt élnek a növény kérgén és a fás részeken. Szívogatásukkal gyengítik a növényt. A védekezés ellenük nehézkes a páncéljuk miatt. A téli, fagymentes időszakban végzett olajos lemosó permetezés hatékonyan gyéríti az áttelelő alakokat, mivel az olajréteg megfojtja az állatokat.

A poloskaszagú galagonya-darazsak (Hoplocampa spp.) lárvái, az úgynevezett álhernyók, a fejlődő bogyókat károsítják, azokba rágva magukat. A károsított termés lehullik vagy torzulttá válik. A kártétel általában nem olyan mértékű, hogy védekezést igényelne, a madarak és más természetes ellenségek általában kordában tartják a populációt. A fertőzött, lehullott bogyók összegyűjtése és megsemmisítése csökkentheti a következő évi fertőzés mértékét.

A különböző hernyók, például az araszolók vagy a galagonya-lepke (Aporia crataegi) hernyói időnként rágásukkal okozhatnak lombveszteséget. A galagonya-lepke hernyói közös szövedékben, telepeken élnek és táplálkoznak. A kártétel általában látványos, de ritkán olyan súlyos, hogy a növény pusztulását okozná. A hernyófészkek kora tavaszi eltávolítása és megsemmisítése a leghatékonyabb védekezési módszer. Biológiai védekezésként a Bacillus thuringiensis (Bt) tartalmú készítmények használhatók, amelyek szelektíven csak a hernyókra hatnak.

Végül meg kell említeni a vadkárt, amely különösen a fiatal galagonyákat veszélyeztetheti. Az őzek és nyulak előszeretettel rágják le a zsenge hajtásokat és a kérget, különösen télen. A rágás elleni védekezés leghatékonyabb módja a kerítés építése vagy az egyes növények törzsvédő hálóval, ráccsal való egyedi védelme. Különböző vadriasztó szerek is kaphatók, amelyek szagukkal vagy ízükkel tartják távol az állatokat, de ezek hatékonysága változó, és rendszeres újra kijuttatást igényelnek, különösen eső után.

_{Fotó forrása: Flickr / Szerző: Salomé Bielsa / Licence: CC BY-NC-SA 2.0}