Az indás berkipimpó ültetése és szaporítása

Az indás berkipimpó telepítése a kertbe egy hálás és egyszerű feladat, amely hosszú távon egy gondozásmentes, sűrű zöld szőnyeggel ajándékoz meg minket. A siker kulcsa a megfelelő előkészületekben és az ültetés helyes időzítésében rejlik, de maga a folyamat nem igényel különösebb kertészeti szaktudást. Ez a növény rendkívül gyorsan alkalmazkodik az új helyéhez, és ha a kezdeti feltételeket biztosítjuk számára, erőteljes növekedésnek indul, hogy hamarosan betöltse a neki szánt területet. A szaporítása szintén magától értetődő, hiszen a növény természetes terjedési módját kihasználva, tőosztással vagy az indák legyökereztetésével könnyedén nyerhetünk új töveket a kert más részeibe való telepítéshez vagy a barátoknak ajándékozáshoz.

A folyamat első és legfontosabb lépése a gondos tervezés, amely magában foglalja az ideális helyszín kiválasztását és a talaj megfelelő előkészítését. A berkipimpó, mint árnyéktűrő növény, leginkább a fák alatti szűrt fényben vagy az épületek északi oldalán érzi jól magát, ahol a talaj hűvösebb és nedvesebb marad. Mielőtt nekilátnánk az ültetésnek, szánjunk időt a kijelölt terület gyommentesítésére és a talaj feljavítására, mert ezek a kezdeti lépések alapozzák meg a növény későbbi egészséges és erőteljes fejlődését. Egy jól előkészített ágyásban a berkipimpó gyorsabban záródik, és hatékonyabban veszi fel a harcot a később megjelenő gyomokkal.

Az ültetéshez vásárolhatunk konténeres vagy szabadgyökerű palántákat a kertészetekben, de ha már van a kertünkben vagy egy ismerősünknél egy beállt állomány, onnan is könnyedén szerezhetünk szaporítóanyagot. A növény szaporítása annyira egyszerű, hogy szinte magától kínálja a lehetőséget a terjeszkedésre és a megosztásra. A tőosztás a leggyorsabb és leghatékonyabb módszer, amellyel azonnal nagyobb, fejlettebb növényekhez juthatunk, míg az indákról való szaporítás egy kicsit több türelmet igényel, de szintén megbízható eredményt ad.

A következőkben részletesen végigvesszük az ültetés és a szaporítás minden fontos lépését, a legmegfelelőbb időpont kiválasztásától kezdve a talaj-előkészítésen át egészen a konkrét ültetési technikáig és a fiatal növények gondozásáig. Kitérünk a tőosztás és az indák legyökereztetésének praktikus fogásaira is, hogy bárki magabiztosan vághasson bele a berkipimpó-szőnyeg kialakításába. Ezen útmutató segítségével a telepítés és a szaporítás garantáltan sikeres és örömteli kertészeti tevékenység lesz.

Az ideális ültetési időpont és hely kiválasztása

Az indás berkipimpó ültetésére a legkedvezőbb időszak a tavasz és az ősz. A tavaszi ültetés, amelyet a fagyok elmúltával, általában április-májusban végzünk, lehetővé teszi, hogy a növénynek egész nyáron legyen ideje megerősödni és begyökeresedni a tél beállta előtt. Az őszi ültetés, szeptembertől október végéig, szintén kiváló választás, mivel a talaj még kellően meleg a gyökérképződéshez, de a levegő már hűvösebb és csapadékosabb, ami csökkenti a fiatal palántákra nehezedő stresszt. A forró, száraz nyári hónapokat kerüljük az ültetésre, mert ilyenkor a folyamatos öntözés ellenére is nehézkes a növények megeredése.

A helyszín kiválasztásakor a növény természetes élőhelyét kell utánoznunk. Keressünk a kertben egy félárnyékos vagy teljesen árnyékos zugot, ahol a berkipimpó védve van a perzselő déli naptól. Ideálisak a nagyobb lombhullató fák alatti területek, ahol a tavaszi napsütés még éri a növényt a lombfakadás előtt, segítve a virágzást, nyáron viszont a lombkorona már kellemes árnyékot biztosít. Az épületek északi vagy keleti oldala szintén tökéletes választás, mivel itt a fényviszonyok és a hűvösebb mikroklíma is kedvez a növénynek.

Mielőtt az ültetéshez kezdenénk, a kijelölt területet alaposan meg kell tisztítani a gyomoktól, különösen az évelő, tarackoló fajtáktól, mint például a tarackbúza vagy az apró szulák. A gyommentesítés elengedhetetlen, mert a fiatal berkipimpó-palánták kezdetben nehezen tudnak versenyezni az agresszív gyomokkal. A talajt érdemes legalább egy ásónyomnyi mélységben fellazítani, hogy a növény gyökerei könnyen terjedhessenek. Ez a lépés különösen fontos a tömörödött, agyagos talajok esetében, ahol a lazítás javítja a víz- és levegőgazdálkodást.

A talaj feljavítása a következő kritikus lépés. A kiásott földhöz keverjünk bőségesen szerves anyagot, például érett komposztot, istállótrágyát vagy lombföldet. Ez nemcsak tápanyagokkal látja el a növényt, hanem javítja a talaj szerkezetét, vízmegtartó képességét és elősegíti a hasznos talajlakó mikroorganizmusok elszaporodását. Egy jól előkészített, laza és tápanyagban gazdag talajban a berkipimpó sokkal gyorsabban növekszik és alkot sűrű, zárt szőnyeget.

Az ültetés lépésről lépésre

Miután a területet előkészítettük, következhet maga az ültetés. A siker érdekében fontos a megfelelő tőtávolság megválasztása. Ha azt szeretnénk, hogy a terület minél hamarabb, akár egy-két éven belül teljesen befedett legyen, a palántákat egymástól körülbelül 25-30 centiméteres távolságra, hálós vagy háromszög kötésben ültessük el. Ezzel a sűrűséggel négyzetméterenként nagyjából 9-11 tőre lesz szükségünk. Ha türelmesebbek vagyunk, vagy nagyobb területet szeretnénk betelepíteni, a tőtávolságot növelhetjük 40-50 centiméterre, de ebben az esetben több időre lesz szükség a záródáshoz, és a kezdeti időszakban többet kell gyomlálni.

Az ültetéshez ássunk a palánta földlabdájánál kicsit nagyobb és mélyebb gödröket. Óvatosan vegyük ki a növényt a konténerből, és ha a gyökerek túlságosan sűrűn átszőtték a földlabdát, az ujjainkkal vagy egy kis kézi villa segítségével finoman lazítsuk meg őket. Ez arra ösztönzi a gyökereket, hogy az új helyükön ne körbe, hanem kifelé, a környező talaj felé növekedjenek. Helyezzük a növényt a gödörbe úgy, hogy a földlabda teteje egy szintben legyen a környező talajjal, majd töltsük vissza a kiásott, feljavított földet.

A földet a növény körül finoman, de határozottan nyomkodjuk le, hogy ne maradjanak légüres zsebek a gyökerek körül, amelyek a gyökérzet kiszáradásához vezethetnének. A lenyomkodás biztosítja a megfelelő talajkontaktust, ami elengedhetetlen a víz és a tápanyagok felvételéhez. Fontos, hogy a növény tövét ne ültessük se túl mélyre, se túl magasra; a cél az, hogy a talajszint a növény eredeti ültetési magasságával megegyezzen.

Az ültetés utolsó, de rendkívül fontos lépése az alapos beöntözés, vagyis a beiszapolás. Közvetlenül az ültetés után minden egyes tövet bőségesen öntözzünk meg, még akkor is, ha a talaj nedvesnek tűnik. Ez a bőséges vízmennyiség segít a talajszemcséknek a gyökerek köré tömörülni, kiszorítva a levegőt, és biztosítja a növény számára a kezdeti megeredéshez szükséges nedvességet. Az alapos beöntözés megalapozza a sikeres gyökeresedést és az erőteljes további fejlődést.

A szaporítás tőosztással

A tőosztás a legegyszerűbb, leggyorsabb és legelterjedtebb módja az indás berkipimpó szaporításának. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy egy már meglévő, jól beállt állományból rövid idő alatt nagyszámú, fejlett, ültetésre kész növényt nyerjünk. A tőosztást a legjobb kora tavasszal, március-áprilisban, vagy ősszel, szeptember-októberben végezni, amikor a növény aktív növekedési fázisban van, de a külső körülmények nem túl stresszesek számára. A nyári hőség és a téli fagyok időszaka nem alkalmas erre a műveletre.

A folyamat egy megfelelő méretű anyanövény-csomó kiásásával kezdődik. Egy éles ásó segítségével emeljünk ki egy részt a meglévő berkipimpó-szőnyegből. Nem szükséges az egész telepet felszedni, elég egy-egy nagyobb darabot kiemelni a széléről. A kiemelt földlabdát rázzuk meg óvatosan, hogy a felesleges föld egy része leessen, és jobban láthatóvá váljanak a gyökerek és az egyes növényi részek. A cél az, hogy a tövet kisebb, de életképes egységekre válasszuk szét.

A szétválasztást végezhetjük kézzel, óvatosan széthúzva az egyes részeket, vagy ha a tő túl sűrű és összenőtt, használhatunk egy éles kést vagy akár az ásó élét is. A lényeg, hogy minden egyes új növényi résznek legyen elegendő saját gyökérzete és legalább néhány egészséges levele, hajtása. A kisebb, 2-3 leveles darabok is jó eséllyel megerednek, ha megfelelő gyökérzettel rendelkeznek. Az elöregedett, fás részeket és a sérült leveleket távolítsuk el a szétosztás során.

Az így nyert új töveket a lehető leghamarabb ültessük el a végleges helyükre, a korábban ismertetett ültetési módszer szerint. Ha nem tudjuk őket azonnal elültetni, tartsuk őket árnyékos helyen, a gyökereiket pedig nedvesen, például vizes ruhába csavarva vagy ideiglenesen cserépbe ültetve. Az frissen elosztott és elültetett növényeket alaposan öntözzük be, és a következő hetekben fordítsunk kiemelt figyelmet a rendszeres vízellátásukra, amíg az új helyükön meg nem erősödnek.

Szaporítás indák legyökereztetésével

Az indás berkipimpó a nevéhez hűen föld feletti indákat, sztólókat fejleszt, amelyek segítségével természetes módon is terjed. Ezek az indák a talaj felszínén kúsznak, és a szárcsomóknál (nóduszoknál) apró gyökereket és levélkezdeményeket növesztenek. Ahol a nódusz a talajjal érintkezik és megfelelő nedvességet kap, ott könnyedén legyökerezik, és egy új, önálló növény jön létre. Ezt a természetes folyamatot kihasználva, vagy egy kis rásegítéssel, könnyedén szaporíthatjuk a növényt.

A legegyszerűbb módszer, ha megkeressük az anyanövényről kiinduló, már eleve gyökeret eresztett indákat. Ezeket az új, legyökeresedett kis növényeket egy éles metszőollóval egyszerűen vágjuk le az anyanövényről, majd egy kis ásóval óvatosan emeljük ki őket a földből a gyökérzetükkel együtt. Az így kapott fiatal palántákat azonnal elültethetjük a kívánt helyre. Ez a módszer rendkívül kíméletes, és szinte százszázalékos megeredési arányt biztosít.

Ha egy inda még nem gyökerezett le, de szeretnénk belőle új növényt nevelni, mi magunk is segíthetjük a folyamatot. Válasszunk ki egy erős, egészséges indát, és a szárcsomóját finoman nyomjuk a talajhoz. Hogy a helyén maradjon, rögzíthetjük egy U-alakúra hajlított drótdarabbal vagy egy kisebb kővel. A rögzített rész körüli talajt tartsuk folyamatosan nedvesen. Néhány hét alatt a szárcsomó gyökeret ereszt, és új leveleket kezd hozni.

Amikor az új kis növény már láthatóan megerősödött és önállóan növekszik, leválaszthatjuk az anyanövényről. Ekkor már saját, fejlett gyökérzettel rendelkezik, amely képes ellátni magát vízzel és tápanyagokkal. Az elválasztás után vagy a helyén hagyjuk tovább erősödni, vagy kiemeljük és átültetjük máshová. Ez a módszer ugyan lassabb, mint a tőosztás, de kiválóan alkalmas arra, hogy célzottan, a telep egy adott irányba való terjesztésével vagy néhány új növény nevelésével próbálkozzunk.

A fiatal növények gondozása az ültetés után

Az ültetést vagy szaporítást követő első néhány hét kritikus időszak a fiatal berkipimpó-tövek életében. Ebben a periódusban dől el, hogy a növények sikeresen begyökeresednek-e és erőteljes növekedésnek indulnak-e. A legfontosabb teendőnk ebben az időszakban a rendszeres és következetes öntözés. A talajt a növények körül tartsuk folyamatosan enyhén nyirkosan, de ne álljon rajta a víz. A legjobb, ha naponta vagy kétnaponta ellenőrizzük a talaj nedvességét, és szükség szerint pótoljuk a vizet.

A gyomok elleni küzdelem szintén kulcsfontosságú a kezdeti időszakban. Mivel a berkipimpó-palánták még kicsik és a talajfelszín nyitott, a gyommagvak könnyen kicsíráznak és versenyezni kezdenek a fiatal növényekkel a vízért, a tápanyagokért és a fényért. A rendszeres, kézi gyomlálás elengedhetetlen, amíg a berkipimpó állománya annyira be nem sűrűsödik, hogy képes legyen elnyomni a legtöbb gyomot. Ügyeljünk rá, hogy a gyomlálás során ne sértsük meg a berkipimpó sekélyen futó indáit és gyökereit.

A talaj takarása, vagyis a mulcsozás nagyban megkönnyítheti a fiatal növények gondozását. Az ültetés után a tövek közé terített vékony réteg (2-3 cm) apró szemű fenyőkéreg, komposzt vagy faapríték több szempontból is hasznos. Egyrészt segít megőrizni a talaj nedvességét, így csökkenti az öntözés gyakoriságát, másrészt gátolja a gyomok kelését, megkönnyítve ezzel a gyomlálást. A szerves mulcsok idővel lebomlanak, és tápanyagokkal is gazdagítják a talajt, hozzájárulva a növények egészséges fejlődéséhez.

Végül, legyünk türelemmel. Bár a berkipimpó viszonylag gyorsan terjed, időbe telik, amíg egybefüggő, sűrű szőnyeget alkot. Az ültetést követő első évben a növekedés még lassabbnak tűnhet, mivel a növény energiáit elsősorban a gyökérzet fejlesztésére fordítja. A második évtől azonban a növekedés felgyorsul, az indák egyre messzebbre kúsznak, és a terület fokozatosan bezárul. A kezdeti gondoskodást a növény egy hosszú éveken át tartó, minimális törődést igénylő, gyönyörű zöld felülettel hálálja meg.

Fotó forrása: Pleple2000, CC BY-SA 3.0, via Wikimedia Commons