Az oroszlánszáj metszése és visszavágása

A metszés szót hallva a legtöbb kertbarátnak a fás szárú növények, a fák és cserjék tavaszi vagy téli alakítása jut eszébe. Azonban a lágyszárúak, köztük a kedvelt oroszlánszáj esetében is, a különböző időpontokban és célokkal végzett visszavágás, csípés és tisztogatás kulcsfontosságú szerepet játszik a növény formájának alakításában, a virágzás serkentésében és a növény általános egészségének megőrzésében. Egy jól időzített és helyesen végrehajtott metszési művelet csodákra képes: egy egyszerű palántából dúsan bokrosodó, virágokkal teli növénycsodát varázsolhat, és a virágzási szezont hetekkel, sőt hónapokkal is meghosszabbíthatja.

Az oroszlánszáj metszése nem egyetlen, egyszeri beavatkozás, hanem egy, a növény teljes életciklusát végigkísérő gondozási folyamat. Más-más technikát alkalmazunk a fiatal palánta bokrosítására, mást a folyamatos virágzás fenntartására, és ismét mást a szezon közbeni megújításra vagy a télre való felkészítésre. Ezek a beavatkozások mind azt a célt szolgálják, hogy a növény energiáit a számunkra kívánatos irányba tereljük, ami leggyakrabban a több és szebb virág elérése.

A metszés alapelve az apikális dominancia jelenségének megértésén alapul. A legtöbb növény, így az oroszlánszáj is, a fő hajtás csúcsán lévő rügyet (apikális rügy) részesíti előnyben, amely egy auxinnak nevezett hormont termelve gátolja az alatta lévő oldalrügyek kihajtását. Ha ezt a csúcsrügyet eltávolítjuk – vagyis visszacsípjük a hajtást –, a gátló hatás megszűnik, és az alvó oldalrügyek kihajtanak, aminek eredményeképpen a növény elágazik és bokrosabbá válik.

A metszéshez mindig tiszta és éles szerszámot használjunk. A fiatal, puha hajtások visszacsípéséhez elegendő a körmünk vagy az ujjbegyünk, de a vastagabb szárakhoz egy éles metszőolló vagy kerti olló a legmegfelelőbb. A tiszta vágóeszköz használata megakadályozza a kórokozók átvitelét egyik növényről a másikra, az éles penge pedig roncsolásmentes, sima vágási felületet hagy, ami gyorsabban gyógyul és kisebb eséllyel fertőződik el.

A fiatalkori csípés a bokrosodásért

A metszési munkálatok sora már egészen fiatal korban, a palánta fázisban elkezdődik. Az úgynevezett visszacsípés (pinching) célja, hogy a fiatal növényt ne egyetlen, magasra növő szár, hanem egy dús, több elágazásból álló, bokrosodó tő kifejlesztésére ösztönözzük. Ez a beavatkozás egy zömökebb, stabilabb növényt eredményez, amely később sokkal több virágot fog hozni, mint egy metszés nélkül hagyott társ.

A visszacsípést akkor kell elvégezni, amikor a fiatal palánta eléri a 10-15 centiméteres magasságot és már legalább 3-4 pár valódi levelet fejlesztett. Ekkor a főhajtás legfelső csúcsát, körülbelül 1-2 centiméteres részt a felső levélpárral együtt, egyszerűen lecsípjük az ujjainkkal vagy levágjuk egy ollóval. Ez a lépés, mint már említettük, megszünteti a csúcsrügy gátló hatását.

A visszacsípés hatására a növény az alsóbb levélhónaljakban található alvó rügyekből új oldalhajtásokat kezd fejleszteni. Jellemzően a legfelső két levélpár hónaljából törnek elő a legerősebb új hajtások, de gyakran alacsonyabban is megjelennek további elágazások. Bár ez a módszer némileg késlelteti az első virágok megjelenését, hiszen a növénynek időre van szüksége az új hajtások kifejlesztéséhez, a végeredmény egy sokkal gazdagabb virágtömeg lesz.

A magasra növő, vágott virágnak szánt fajták esetében a visszacsípés különösen ajánlott. Bár a fő virágszár némileg alacsonyabb lesz, cserébe több, de még mindig jó minőségű, hosszú szárú virágot kapunk egyetlen tőről. A törpe és közepes méretű ágyásfajtáknál a visszacsípés egy szebb, formásabb, a virágágyást jobban kitöltő növényt eredményez.

Az elnyílt virágok eltávolítása a folyamatos virágzásért

A vegetációs időszak alatti legfontosabb és leggyakrabban végzett metszési feladat az elnyílt virágok eltávolítása, angol kifejezéssel „deadheading”. Az oroszlánszáj, mint minden növény, alapvető célja a szaporodás, vagyis a magképzés. Amint egy virág megtermékenyül és elhervad, a növény energiáit a magok érlelésére kezdi fordítani. Ha ezt a folyamatot megakadályozzuk az elhervadt virágok levágásával, a növényt arra „kényszerítjük”, hogy újabb és újabb virágokat hozzon a túlélés, a sikeres szaporodás reményében.

A műveletet rendszeresen, ideális esetben hetente legalább egyszer végezzük el. Amint egy teljes virágfüzér virágai elhervadtak és lehullottak, ne csak magát a csupasz szárat vágjuk le, hanem kövessük vissza a szárat egészen egy erőteljes oldalhajtásig vagy egy jól fejlett levélpárig, és közvetlenül fölötte metsszük el. Ez a mélyebb vágás arra ösztönzi a növényt, hogy az adott pontból egy új, erős virágzó hajtást növesszen.

A rendszeres deadheading nemcsak a virágzást hosszabbítja meg egészen az őszi fagyokig, de a növény esztétikai megjelenését is jelentősen javítja. Egy elnyílt, magtokokkal teli virágszáraktól megtisztított oroszlánszáj-bokor sokkal ápoltabb, rendezettebb és egészségesebb benyomást kelt. Emellett a felesleges magképzés elhagyásával a növénynek több energiája marad a gyökérzet és a lombozat fejlesztésére is, ami hozzájárul az általános jó kondícióhoz.

Ha szeretnénk magot fogni a következő évi vetéshez, a szezon végén, késő nyáron vagy kora ősszel hagyjunk néhányat a legerősebb, legszebb virágfüzérekből a növényen. Hagyjuk, hogy ezeken a szárakon a magtokok kifejlődjenek és beérjenek. Amikor a tokok megbarnulnak és kiszáradnak, a magok begyűjthetők, a szezon többi részében azonban a folyamatos tisztogatás a célravezető.

A nyár közepi megújító metszés

Az oroszlánszáj hajlamos arra, hogy a nyár közepére, az első nagy virágzási hullám után kissé kimerüljön, felnyurguljon és a virágzása is alábbhagyjon, különösen forró, száraz időszakokban. Ilyenkor alkalmazhatunk egy drasztikusabbnak tűnő, de rendkívül hatékony megújító metszést, hogy a növényt egy második, bőséges őszi virágzásra serkentsük. Ez a technika különösen a közepes és magas fajtáknál működik jól.

A nyár közepén, általában július végén vagy augusztus elején, amikor az első virágzási csúcs lecsengett, az egész növényállományt vágjuk vissza körülbelül a felére vagy akár a kétharmadára. Bár ez a beavatkozás ideiglenesen egy virágok nélküli, csonka bokrot eredményez, a növényt egy erőteljes újrahajtásra készteti. A metszés után a növény az alsóbb rügyekből friss, egészséges hajtásokat fog növeszteni.

A megújító metszést érdemes egy alapos öntözéssel és egy enyhe tápoldatozással kiegészíteni. A víz és a tápanyagok extra löketet adnak a növénynek az új hajtások és virágbimbók kifejlesztéséhez. A beavatkozás után néhány héttel a növény újra kizöldül, és az ősz beköszöntével egy második, gyakran az elsőnél is gazdagabb virágzási hullámmal hálálja meg a gondoskodást, amely egészen a fagyokig kitarthat.

Ez a módszer nemcsak a virágzást frissíti fel, de segít megőrizni a növény kompakt formáját is, megakadályozva, hogy a szezon végére túlságosan „szétessen”. Emellett a metszés során eltávolítjuk a nyár folyamán esetlegesen megjelent beteg (pl. rozsdás) leveleket vagy kártevők által károsított részeket is, így a növény egészségesebben vághat neki az ősznek.

Szezonvégi és teleltetéshez kapcsolódó metszés

Az ősz beköszöntével a metszési feladatok is megváltoznak. Ha a növényt egynyáriként kezeljük és nem áll szándékunkban átteleltetni, a szezon végén, az első komolyabb fagyok után a töveket egyszerűen vágjuk le a talaj szintjén és komposztáljuk. Ezzel megelőzhetjük, hogy a pusztuló növényi maradványokon átteleljenek a különböző kórokozók és kártevők a virágágyásban.

Ha azonban megpróbálkozunk a szabadföldi átteleltetéssel, az első enyhe fagyok után itt az ideje a télre felkészítő metszésnek. Vágjuk vissza a növény szárait egészen a talaj felett 10-15 centiméterrel. Ez a drasztikus visszavágás segít a növénynek, hogy a nyugalmi időszakban ne a lombozat fenntartására pazarolja az energiáit, hanem azt a gyökérzetbe vonja vissza. Ezen kívül csökkenti a téli csapadék és a hó által okozott tőrothadás kockázatát is.

A visszavágás után a növény tövét tisztítsuk meg a lehullott levelektől és egyéb szerves törmeléktől, majd kupacoljuk fel földdel és takarjuk vastagon mulccsal a téli védelem érdekében. Tavasszal, a takarás eltávolítása után a visszavágott töveket újra szemügyre kell venni. Ilyenkor vágjuk le az esetlegesen elfagyott, megbarnult vagy elhalt csonkokat egészen az egészséges, élő részekig, hogy utat engedjünk az új tavaszi hajtásoknak.

Az edényben, fagymentes helyen teleltetett növények esetében a fő visszavágást már az ősszel, a teleltető helyre való bevitel előtt elvégezhetjük. Tavasszal, a kiültetés előtt egy második, korrekciós metszésre lehet szükség, amellyel eltávolítjuk a télen esetlegesen megnyúlt, gyenge, etiolált hajtásokat, és formára igazítjuk a növényt, mielőtt kikerülne a végleges helyére. Ezzel biztosíthatjuk, hogy az új szezonban is egy erős, egészséges, dúsan virágzó növénnyel induljunk.

_{Fotó forrása: Flickr / Szerző: Adam Fagen / Licence: CC BY-NC-SA 2.0}