Az oroszlánszáj tápanyagigénye és trágyázása

A látványos, egészséges és bőségesen virágzó oroszlánszáj-állomány titka nem csupán a megfelelő napfényben és öntözésben rejlik, hanem a kiegyensúlyozott tápanyagellátásban is. Mint minden élő szervezetnek, a tátikának is szüksége van bizonyos elemekre a növekedéshez, a szövetek felépítéséhez és az energiát igénylő folyamatok, mint például a virágzás, fenntartásához. A helyes trágyázási gyakorlat megértése és alkalmazása lehetővé teszi, hogy a növény ne csak túléljen, hanem valóban viruljon, és a szezon során a lehető legtöbb és legszebb virággal ajándékozzon meg bennünket.

Az oroszlánszáj tápanyagigénye közepesnek mondható; nem tartozik a kifejezetten mohó, tápanyagzabáló növények közé, de a termékeny, jó szerkezetű talajt meghálálja. A legfontosabb tápelemek számára is, mint a legtöbb virágos növény esetében, a három makroelem: a nitrogén (N), a foszfor (P) és a kálium (K). Ezeknek az elemeknek a helyes aránya kulcsfontosságú a növény harmonikus fejlődéséhez. A nitrogén a zöldTömeget, a levelek és a hajtások növekedését serkenti, a foszfor a gyökérképződésért, a virág- és magképzésért felelős, míg a kálium az általános ellenálló képességet, a betegségekkel szembeni toleranciát és a virágok színének intenzitását javítja.

A tápanyag-utánpótlás szükségességét nagyban befolyásolja a kiindulási talaj minősége. Egy eleve laza, humuszban és tápanyagokban gazdag kerti talajban az oroszlánszáj akár különösebb trágyázás nélkül is szépen fejlődhet, különösen, ha ültetéskor szerves anyaggal, például komposzttal vagy érett istállótrágyával javítottuk fel a földet. Ezzel szemben egy szegényes, homokos vagy agyagos talajban, illetve a konténerben nevelt növények esetében a rendszeres tápanyag-utánpótlás elengedhetetlen a kielégítő eredmény eléréséhez.

A trágyázás időzítése és típusa a növény fejlődési szakaszaihoz kell, hogy igazodjon. A kezdeti, vegetatív növekedési fázisban, amikor a palánta a lombozatát és a gyökérzetét fejleszti, egy kiegyensúlyozottabb, nitrogénben is gazdagabb tápanyag-összetétel lehet a célravezető. Amint azonban a növény eléri a virágzó kort és megjelennek az első bimbók, át kell váltani egy alacsonyabb nitrogén-, de magasabb foszfor- és káliumtartalmú, úgynevezett virágzást serkentő tápszerre. A túlzott nitrogén a virágzás rovására a buja levélzet növekedését eredményezné.

A tápanyagellátás alapjai: szerves és műtrágyák

A tápanyag-utánpótlás két alapvető úton történhet: szerves trágyák és ásványi, azaz műtrágyák használatával. A szerves trágyák, mint például az érett istállótrágya, a komposzt, a csontliszt vagy a szárított baromfitrágya, természetes eredetűek és lassan, fokozatosan táródnak fel, így hosszú távon biztosítanak tápanyagot a növény számára. Emellett rendkívül fontos szerepük van a talaj szerkezetének javításában, a humusztartalom növelésében és a talajélet (hasznos mikroorganizmusok) serkentésében, ami egy egészségesebb, ellenállóbb közeget teremt a növény számára.

Az ültetés előtti talaj-előkészítés során a legideálisabb a szerves anyagok használata. Egy négyzetméternyi területre 3-5 kg érett komposztot vagy istállótrágyát bedolgozva a talaj felső 15-20 centiméteres rétegébe, kiváló alapot teremtünk az oroszlánszáj számára. Ez a kezdeti „töltés” a szezon jelentős részében fedezi a növény alapvető tápanyagigényét. A szerves anyagok javítják a talaj vízmegtartó képességét is, ami egyenletesebb vízellátást tesz lehetővé.

Az ásványi, vagyis műtrágyák gyorsan oldódó, koncentrált tápanyagforrások, amelyek azonnal felvehető formában tartalmazzák a szükséges elemeket. Ezek lehetnek granulátumok vagy folyékony tápoldatok. Előnyük a gyors hatás, amivel egy esetleges tápanyaghiányt hamar orvosolni lehet, valamint a pontos, célzott összetétel. Hátrányuk, hogy nem javítják a talaj szerkezetét, és a túladagolásuk könnyen a növény „megégéséhez”, a gyökerek károsodásához vagy a talaj elsózódásához vezethet.

A gyakorlatban a két módszer kombinálása a leghatékonyabb. Az ültetéskor alkalmazott szerves trágyázás biztosítja a hosszú távú alapot és a jó talajállapotot, míg a virágzási időszakban, a növény megnövekedett igényeinek kielégítésére, kiegészítésként használhatunk folyékony ásványi tápoldatokat. Így a növény folyamatosan hozzájut a szükséges tápanyagokhoz anélkül, hogy a talajt kimerítenénk vagy károsítanánk.

A trágyázás gyakorlata és időzítése

Az oroszlánszáj trágyázásának legfontosabb időszaka a vegetációs periódus, tavasztól őszig. Az ültetéskor elvégzett alaptrágyázás után az első kiegészítő tápanyag-utánpótlásra általában akkor van szükség, amikor a növények már erőteljes növekedésnek indultak és elérik a 15-20 cm-es magasságot. Ekkor egy kiegyensúlyozott NPK-arányú (pl. 20-20-20) tápoldattal segíthetjük a lombozat és a gyökérzet fejlődését.

Amint megjelennek az első virágbimbók, itt az ideje váltani. Innentől kezdve egy magasabb foszfor- (P) és káliumtartalmú (K), de alacsonyabb nitrogén (N) tartalmú tápoldatot használjunk. A kereskedelemben kapható „virágzó növényeknek”, „balkonnövényeknek” vagy „muskátli” tápoldatok általában megfelelnek ennek a célnak. Ez az összetétel serkenti a bimbóképződést, a virágzást, és élénkebbé teszi a virágok színét anélkül, hogy felesleges levélnövekedést indukálna.

A tápoldatozás gyakorisága a talaj típusától és a növény állapotától függ. Általánosságban elmondható, hogy a virágzási időszakban, júniustól szeptemberig, kéthetente-háromhetente érdemes tápoldatozni. Fontos szabály, hogy a tápoldatot mindig a gyártó által előírt hígításban használjuk, sőt, a „kevesebb több” elvét követve inkább egy kicsit hígabbra keverjük, mint töményebbre. A tápoldatozást mindig előzetesen beöntözött, nedves talajra végezzük, soha ne száraz földre, mert az károsíthatja a gyökereket.

A konténerben nevelt oroszlánszájak esetében a tápanyag-utánpótlás még kritikusabb, mivel a cserépben lévő korlátozott mennyiségű földből a tápanyagok a gyakori öntözés miatt gyorsan kimosódnak. A cserepes növényeket a virágzási szezonban sűrűbben, akár hetente is tápoldatozhatjuk, de a szokásosnál hígabb, fele vagy negyede koncentrációjú oldattal. Ez a folyamatos, de alacsony dózisú táplálás biztosítja a legegyenletesebb fejlődést számukra.

A tápanyaghiány és a túladagolás jelei

A tápanyaghiány különböző tünetek formájában jelentkezhet, attól függően, hogy melyik elemből van hiány. A leggyakoribb a nitrogénhiány, aminek a jele a növény lassú, satnya növekedése és az alsó, idősebb levelek sárgulása, fakulása. A foszforhiány ritkább, de a növényen lilás elszíneződést okozhat, különösen a leveleken és a száron, valamint gyenge virágzást eredményez. A káliumhiány a levélszélek sárgulásában, majd barnulásában, „megégésében” mutatkozik meg, és a növény általános lankadtságát, betegségekre való fogékonyságát okozza.

A mikorelemek, mint a vas, magnézium vagy mangán hiánya szintén okozhat problémákat, bár ez ritkább. A vashiány például a fiatal, friss hajtások leveleinek sárgulását okozza, miközben a levélerek zöldek maradnak (klorózis). Ez leggyakrabban a túlságosan meszes, lúgos talajokon fordul elő, ahol a vas a növény számára felvehetetlen formában van jelen. Ezt a problémát vaskelátot tartalmazó készítményekkel lehet orvosolni.

A túltrágyázás legalább annyira káros, mint a tápanyaghiány, sőt, gyakran nehezebben orvosolható. A túlzott tápanyag-koncentráció, különösen a műtrágyák esetében, megégeti a növény gyökereit, ami a vízfelvétel leállásához vezet. Ennek következtében a növény hirtelen elhervad, lekókad, mintha vízhiánya lenne, holott a talaj nedves. További jelek lehetnek a levelek szélén megjelenő barna, égett foltok, a torz növekedés, vagy a talaj felszínén kiváló fehéres sóréteg.

Ha a túltrágyázás gyanúja merül fel, az első lépés a tápanyag-utánpótlás azonnali leállítása. Szabadföldi növények esetében a talaj bőséges, tiszta vízzel történő átmosása segíthet kimosni a felesleges sókat a gyökérzónából. Konténeres növényeknél ez a módszer szintén alkalmazható, vagy súlyos esetben a növényt friss földbe kell átültetni. A jövőben mindig tartsuk be a hígítási arányokat és a javasolt gyakoriságot.

Speciális tippek és megfontolások

A talaj pH-értéke jelentősen befolyásolja a tápanyagok felvehetőségét. Az oroszlánszáj a semleges vagy enyhén lúgos (pH 6.2-7.0) talajt kedveli. Ha a talaj túl savas vagy túl lúgos, bizonyos tápelemek (mint például a vas vagy a foszfor) a növény számára felvehetetlen formába kerülhetnek, még akkor is, ha jelen vannak a talajban. A talaj pH-értékét egyszerű tesztkészletekkel ellenőrizhetjük, és szükség esetén kerti mésszel (lúgosításhoz) vagy savanyú tőzeggel, kénnel (savanyításhoz) korrigálhatjuk.

A szezon végén, ősszel már nincs szükség a virágzás további serkentésére. Szeptembertől fokozatosan hagyjuk abba a tápoldatozást. Ez lehetővé teszi, hogy a növény felkészüljön a hidegebb időjárásra és a nyugalmi időszakra. A késő őszi tápanyagozás új, zsenge hajtások növekedését indíthatja be, amelyek a fagyok beköszöntével könnyen károsodnának, gyengítve ezzel az egész növényt.

Léteznek lassan oldódó, hosszú hatástartamú granulátum műtrágyák is, amelyek kényelmes alternatívát jelenthetnek a folyékony tápoldatozással szemben. Ezeket a granulátumokat tavasszal, ültetéskor kell a talajba keverni, és a nedvesség hatására hónapokon keresztül, folyamatosan adják le a tápanyagokat. Bár ez a módszer kevesebb munkával jár, kevésbé rugalmas, és nehezebb vele a növény változó igényeihez igazodni, mint a rendszeres folyékony tápoldatozással.

Végezetül ne feledkezzünk meg a komposzttea jótékony hatásáról sem. Az érett komposztból áztatással készült „tea” egy gyenge, de tápanyagokban és hasznos mikroorganizmusokban rendkívül gazdag természetes tápoldat. Rendszeres, heti-kétheti alkalmazása nemcsak táplálja a növényt, hanem erősíti az immunrendszerét és javítja a talajéletet is, hozzájárulva egy fenntartható és egészséges kerti ökoszisztéma kialakításához.

_{Fotó forrása: Flickr / Szerző: Adam Fagen / Licence: CC BY-NC-SA 2.0}