Az oroszlánszáj teleltetése

Sokan úgy gondolnak az oroszlánszájra, mint egy klasszikus egynyári virágra, amelyet tavasszal elültetünk, egész nyáron át gyönyörködünk a virágaiban, majd az első fagyok beköszöntével búcsút veszünk tőle. Pedig a tátika botanikailag egy rövid életű évelő növény, amely eredeti, mediterrán élőhelyén több éven keresztül is képes élni és virágozni. Megfelelő körülmények és egy kis extra gondoskodás mellett a mi éghajlatunkon is van esély az átteleltetésére, aminek köszönhetően a következő tavasszal egy sokkal erőteljesebb, bokrosabb és korábban virágzó növénnyel ajándékoz meg bennünket.

Az oroszlánszáj fagyérzékenysége fajtánként és a tél keménységétől függően változó. Általánosságban elmondható, hogy a növény a -5 és -10 °C közötti hőmérsékletet képes elviselni rövid ideig, de a tartós, kemény fagyok és a fagyos, száraz szelek már végzetesek lehetnek számára. Az áttelelés sikerét nagyban befolyásolja a növény nyári kondíciója, a termőhelyének mikroklímája és a téli védelem minősége. Egy déli fekvésű, szélvédett fal tövében például sokkal nagyobb eséllyel marad életben egy tő, mint egy nyílt, fagyzugos területen.

Az átteleltetésnek több előnye is van. Az átteleltetett növények gyökérzete már fejlett, így tavasszal sokkal gyorsabban és erőteljesebben indulnak növekedésnek, mint a magról vetett társaik. Ennek köszönhetően korábban, gyakran már késő tavasszal elkezdenek virágozni, és a növények mérete, bokrossága is felülmúlja az elsőéves példányokét. Emellett a sikeres teleltetés lehetővé teszi, hogy egy különösen kedvelt, egyedi színű vagy formájú hibrid (F1) növényt megőrizzünk a következő szezonra is, amit magról nem tehetnénk meg.

Fontos azonban reálisan mérlegelni a lehetőségeket. Magyarország éghajlati viszonyai között a szabadföldi átteleltetés nem mindig garantált sikerrel jár, különösen a zordabb telekkel sújtott országrészekben. A siker esélye jelentősen növelhető a megfelelő előkészületekkel és a téli takarással. Egy másik, biztosabb, de több munkát igénylő módszer a növények fagymentes, hűvös helyen, edényben történő átteleltetése, ami a különösen értékes példányok esetében megfontolandó.

Felkészülés a télre a szabadföldben

A sikeres teleltetés megalapozása már a nyár végén, ősz elején megkezdődik. Szeptembertől hagyjuk abba a növények tápoldatozását, különösen a magas nitrogéntartalmú szerekkel. A késői tápanyag-utánpótlás új, zsenge hajtások növekedését serkentené, amelyek nem tudnának a fagyokig kellően beérni, megerősödni, így könnyen fagykárt szenvednének, gyengítve az egész növényt. Engedjük, hogy a növény természetes módon felkészüljön a nyugalmi időszakra.

Az első enyhébb fagyok után, de még a komolyabb hidegek beállta előtt, vágjuk vissza az oroszlánszáj töveket. A növényt körülbelül 10-15 centiméteres magasságúra kurtítsuk meg. Ezzel eltávolítjuk az elnyílt virágszárakat és a lombozat nagy részét, csökkentve a párologtató felületet és a gombás betegségek (mint pl. a szürkepenész) áttelelésének esélyét a rothadó növényi részeken. A visszavágás segít a növénynek, hogy az energiáit a gyökérzetbe és a tő alsó részén lévő alvórügyekbe koncentrálja.

A visszavágott növények tövét alaposan tisztítsuk meg a lehullott levelektől és egyéb növényi maradványoktól. Ez szintén a betegségek és kártevők áttelelésének megelőzését szolgálja. A tiszta tő köré érdemes egy kis földet kupacolni, hasonlóan a rózsák téliesítéséhez. Ez a földkupac további védelmet nyújt a gyökérnyaknak, amely a növény legérzékenyebb része a fagyokkal szemben.

A felkészítés utolsó és legfontosabb lépése a téli takarás. Miután a talaj felszíne már enyhén megfagyott, a visszavágott és felkupacolt töveket takarjuk le egy vastag, 15-20 centiméteres réteg szellős, szerves mulccsal. Erre a célra kiválóan alkalmas a száraz avar, a szalma, a fenyőkéreg vagy a lombkomposzt. A takarás célja nem a növény „melegen tartása”, hanem a talaj hőingadozásától való védelme. Megakadályozza a mély átfagyást, és ami még fontosabb, a kora tavaszi, hirtelen felmelegedések és éjszakai fagyok váltakozása okozta „felfagyást”.

Teleltetés edényben, fagymentes helyen

Ha van egy különösen értékes, ritka fajtájú oroszlánszájunk, vagy ha olyan helyen élünk, ahol a kemény telek miatt a szabadföldi teleltetés esélytelen, a legjobb megoldás a növény edényben való átteleltetése. Ezt kétféleképpen tehetjük meg: vagy eleve konténerben neveljük a növényt egész szezonban, vagy ősszel, a fagyok előtt óvatosan kiássuk a kertből és beültetjük egy cserépbe. Utóbbi esetben próbáljunk meg minél nagyobb földlabdát hagyni a gyökerek körül, hogy a növény minél kevesebb stresszt éljen át.

Az átteleltetésre szánt, cserepes növényt az első fagyok előtt vigyük be egy védett helyre. Az ideális teleltető helyiség fagymentes, de hűvös (5-10 °C közötti) és világos. Erre a célra megfelelhet egy fűtetlen veranda, egy világos pince, egy garázs ablakkal, vagy egy fűtetlen lépcsőház. A túl meleg, fűtött szobai körülmények nem alkalmasak, mert a növény növekedésnek indulna, a fényhiány miatt pedig a hajtásai megnyúlnának, elgyengülnének.

A teleltetés során az oroszlánszáj nyugalmi állapotba kerül, így a gondozási igényei minimálisra csökkennek. Az öntözést drasztikusan le kell csökkenteni. Csak annyi vizet adjunk neki, hogy a földlabdája éppen ne száradjon ki teljesen. A talajt hagyjuk két öntözés között alaposan megszikkadni. A túlöntözés a hűvös környezetben szinte biztosan gyökér- és tőrothadáshoz vezet. Tápoldatozni a téli hónapokban egyáltalán nem szabad.

A téli időszak alatt időnként ellenőrizzük a növényt. Vizsgáljuk meg, nem jelentek-e meg rajta kártevők, mint például a levéltetvek vagy a takácsatkák, amelyek a zárt térben könnyen elszaporodhatnak. Távolítsuk el az esetlegesen elszáradt, sárguló leveleket, hogy megelőzzük a gombás betegségek kialakulását. A teleltetés célja csupán a növény életben tartása a tavaszi kiültetésig.

Tavaszi teendők az átteleltetett növényekkel

A tavasz beköszöntével, amint az időjárás enyhülni kezd és a kemény fagyok veszélye elmúlik (általában március vége felé), a szabadföldben teleltetett növényekről óvatosan el lehet kezdeni a téli takarást eltávolítani. Ne siessük el a dolgot, a takarást fokozatosan, több lépésben bontsuk le, hogy a növénynek legyen ideje hozzászokni a változó körülményekhez. A talajtakaró mulcs egy részét a növény körül hagyhatjuk, ami a későbbiekben is hasznos lesz.

Az áttelelt töveket a takarás eltávolítása után vizsgáljuk meg. Vágjuk le az esetlegesen elfagyott, elszáradt vagy beteg részeket egészen az egészséges, zöld részekig. Ezt követően egy enyhe tápoldattal vagy a tő köré szórt komposzttal ösztönözhetjük a növényt az új hajtások növesztésére. Az áttelelt oroszlánszáj a tavaszi meleg hatására hamarosan erőteljes növekedésnek fog indulni az ép gyökérzetéből.

Az edényben teleltetett növényeket szintén fokozatosan kell visszaszoktatni a kinti körülményekhez, hasonlóan a palánták edzéséhez. Amikor a nappali hőmérséklet már tartósan 10-15 °C fölé emelkedik, napközben vigyük ki őket egy védett, félárnyékos helyre, éjszakára pedig vigyük vissza. Ezt a folyamatot egy-két hétig folytassuk, fokozatosan egyre több napfénynek kitéve őket, mielőtt a végleges helyükre, a szabadföldbe vagy a kinti balkonládába kerülnének a májusi fagyok után.

A kiültetés előtt a cserepes növényt is érdemes megmetszeni, eltávolítva a télen esetlegesen megnyúlt, gyenge hajtásokat, hogy egy kompaktabb, bokrosabb növekedést serkentsünk. A kiültetés után a növényt alaposan öntözzük be. A sikeresen átteleltetett oroszlánszáj hamarosan meghálálja a gondoskodást, és a szezon során egy sokkal dúsabb, gazdagabban virágzó bokorral fog megörvendeztetni, mint az azonos évben vetett társai.

Alternatív teleltetési módszerek

Egy kevésbé ismert, de hatékony módszer a dugványok teleltetése. Ahelyett, hogy az egész, nagy anyanövényt próbálnánk meg átteleltetni, a fagyok előtt, késő nyáron vagy kora ősszel vágjunk egészséges, 8-10 centiméteres hajtásdugványokat a növényről. Ezeket gyökereztessük meg cserépben, laza, homokos közegben, majd a meggyökeresedett fiatal növénykéket teleltessük át a már ismertetett módon egy hűvös, világos helyen. Ez a módszer sokkal kevesebb helyet igényel, és biztosítja a kedvenc fajtánk túlélését.

A magról való önvetés is tekinthető egyfajta „természetes” teleltetési stratégiának. Az oroszlánszáj hajlamos arra, hogy a beérett és földre hullott magjaiból a következő tavasszal új növények keljenek ki. Ha a szezon végén néhány elnyílt virágot a növényen hagyunk magot érlelni, és a talajt a tő körül nem bolygatjuk túlságosan, nagy eséllyel számíthatunk spontán megjelenő magoncokra. Ezeket a kis növénykéket tavasszal aztán átültethetjük a kívánt helyre.

Bizonyos esetekben a növény „félkész” állapotban is átteleltethető. Ha a kertben van egy hidegágyunk vagy egy fóliasátrunk, a kiásott töveket ide is beültethetjük télire. Ezek a struktúrák pont annyi védelmet nyújtanak a legkeményebb fagyok és a szél ellen, ami elegendő lehet a túléléshez, miközben a növény közelebb marad a természetes körülményekhez, mint egy beltéri teleltetés során. Ez a módszer jó kompromisszum lehet a szabadföldi és a cserepes teleltetés között.

Végül fontos megjegyezni, hogy a teleltetés sikeressége sosem száz százalékos, és nagyban függ az adott év telének keménységétől. Ne keseredjünk el, ha egy-egy próbálkozásunk nem jár sikerrel. Tekintsünk rá egyfajta kertészeti kísérletként. Már egy-két sikeresen átteleltetett tő is hatalmas sikerélményt és a következő szezonban egy rendkívül hálás, gyönyörűen virágzó növényt jelenthet a kertünkben.

_{Fotó forrása: Flickr / Szerző: Adam Fagen / Licence: CC BY-NC-SA 2.0}