A ricinus metszése és visszavágása
A ricinus metszése és visszavágása nem tartozik a növény mindennapos gondozási feladatai közé, és sok kertész anélkül nevel impozáns példányokat, hogy valaha is metszőollót használna rajtuk. Természete szerint a ricinus magától is egy központi törzset nevel, amelyet hatalmas levelek és oldalsó hajtások díszítenek. Bizonyos esetekben azonban a tudatos beavatkozás, a formázó vagy karbantartó metszés előnyös lehet a növény számára, hozzájárulhat egy esztétikusabb, bokrosabb forma kialakításához, az egészségi állapot megőrzéséhez, vagy akár a teleltetés előkészítéséhez. A metszés tehát nem kötelező, inkább egy lehetőség a kertész kezében, amellyel befolyásolhatja a növény fejlődését és megjelenését.
A legtöbb esetben a ricinust békén hagyhatjuk növekedni, hagyva, hogy természetes formája érvényesüljön. A növény genetikailag kódolt növekedési habitusa általában egy látványos és arányos megjelenést eredményez beavatkozás nélkül is. A metszés kérdése leginkább akkor merül fel, ha a kertésznek konkrét elképzelése van a növény formájáról, vagy ha valamilyen probléma, például egy letört ág vagy betegség miatt szükséges a beavatkozás. Fontos megjegyezni, hogy a ricinus minden része mérgező, ezért a metszés során mindig viseljünk kesztyűt, és utána alaposan mossunk kezet, hogy elkerüljük a bőrirritációt vagy a mérgezést.
A metszés időpontja kulcsfontosságú. A formázó vagy a növekedést serkentő metszéseket a vegetációs időszak aktív szakaszában, késő tavasszal vagy kora nyáron érdemes elvégezni, amikor a növénynek van elég energiája és ideje a regenerálódásra, valamint új hajtások fejlesztésére. A szezon végi, késő őszi metszés már nem javasolt, mivel a friss vágási felületek nehezebben gyógyulnak, és a növényt egy esetleges korai fagy jobban megviselheti. Az egyetlen kivétel a teleltetésre szánt növények drasztikus visszavágása, amelyet közvetlenül a fagyok előtti behordást megelőzően végzünk.
A metszéshez mindig tiszta, éles szerszámot, például metszőollót vagy éles kést használjunk. A tompa eszközök roncsolják a növényi szöveteket, ami nehezíti a sebgyógyulást és kaput nyit a különböző kórokozók számára. A vágási felület mindig legyen sima és tiszta. A nagyobb vágási sebeket, bár a ricinus esetében ez ritkán szükséges, akár sebkezelő anyaggal is lezárhatjuk, bár a növény általában magától is jól gyógyul. A metszés során eltávolított növényi részeket, különösen a beteg vagy fertőzött darabokat, mindig semmisítsük meg, ne komposztáljuk.
A bokrosabb forma elérése
Bár a ricinus alapvetően egy fő törzset nevel, egy korai beavatkozással bokrosabb, sűrűbb lombozatú növényt nevelhetünk. Ezt a módszert csúcsrügy-visszacsípésnek vagy „pinching”-nek nevezik, és a fiatal növényen kell elvégezni, amikor az eléri a 30-40 centiméteres magasságot. A beavatkozás lényege, hogy a főhajtás legfelső, központi rügyét vagy a legfiatalabb levélpárt az ujjainkkal lecsípjük, vagy egy éles ollóval levágjuk. Ez a központi, domináns rügy (apikális dominancia) gátolja az alatta lévő oldalrügyek fejlődését. Eltávolításával ezt a gátlást feloldjuk, és a növényt arra ösztönözzük, hogy az oldalrügyekből új hajtásokat fejlesszen.
A csúcsrügy eltávolítása után a növény energiája az oldalsó hajtások növekedésére koncentrálódik. Ennek eredményeképpen nem egyetlen magas törzs, hanem több, egyenrangú oldalsó ág fog kifejlődni, ami egy alacsonyabb, de szélesebb, dúsabb és bokrosabb megjelenést kölcsönöz a ricinusnak. Ez a forma különösen előnyös lehet, ha a ricinust térelválasztóként, sövényszerűen vagy egy virágágyás központi, de nem túl magas elemeként szeretnénk használni. A bokrosabb forma a növényt stabilabbá is teheti a széllel szemben, mivel a súlypontja alacsonyabbra kerül.
Fontos, hogy ezt a beavatkozást csak a vegetációs időszak elején, a fiatal, erőteljesen növő növényen végezzük el. Így a ricinusnak elegendő ideje van a szezon hátralévő részében arra, hogy az új oldalhajtásokat megerősítse és dús lombozatot fejlesszen rajtuk. A későbbi metszés már nem eredményez ilyen látványos bokrosodást. A visszacsípést követően a növénynek fokozottan szüksége lehet vízre és tápanyagra, hogy támogassuk az új hajtások intenzív növekedését, ezért a gondos öntözésről és a kiegyensúlyozott tápanyag-utánpótlásról ne feledkezzünk meg.
Érdemes megjegyezni, hogy ez a fajta metszés némileg késleltetheti a virágzást és a termésképzést, mivel a növény energiáit először a vegetatív növekedésre, az új hajtások fejlesztésére fordítja. Azonban a végeredmény, egy sűrű, gazdagon elágazó, látványos lombozatú növény, sok kertész számára kárpótolja ezt a kisebb késlekedést. Ha a cél a magfogás, akkor a visszacsípést érdemes megfontolni, vagy csak mértékkel alkalmazni, hogy a növénynek biztosan legyen ideje a termések beérlelésére.
Karbantartó és egészségügyi metszés
A karbantartó metszés a ricinus esetében leginkább az elhalt, sérült vagy beteg növényi részek eltávolítását jelenti. Ez a fajta beavatkozás bármikor elvégezhető a vegetációs időszak alatt, amint a problémát észleljük. A sárguló, elszáradt alsó levelek eltávolítása egy természetes folyamat része lehet, és elsősorban esztétikai célokat szolgál. Ezeket a leveleket egyszerűen le is húzhatjuk a szárról, ha már könnyen leválnak, vagy egy ollóval levághatjuk őket a szárhoz közel, ügyelve, hogy a szárat ne sértsük meg. Ez segít a növénynek rendezettebb megjelenést kölcsönözni, és a levegő is jobban átjárja a lombozatot.
Az egészségügyi metszés akkor válik szükségessé, ha a növényen betegség vagy kártevő támadás jeleit észleljük. A gombás fertőzések, mint a levélfoltosodás vagy a lisztharmat által erősen megtámadott leveleket, hajtásokat minél hamarabb el kell távolítani. A metszést ilyenkor a fertőzött rész alatt, az egészséges növényi szövetben kell elvégezni, hogy a kórokozót teljes mértékben elimináljuk. A levágott, fertőzött részeket azonnal semmisítsük meg, például égessük el vagy tegyük a kommunális hulladékba, de soha ne a komposztra, hogy megakadályozzuk a betegség továbbterjedését. Az eszközöket a művelet után fertőtlenítsük.
A mechanikai sérülések, mint például egy viharban letört ág vagy a jégverés által károsított levelek, szintén indokolttá tehetik a metszést. A letört, megtört hajtásokat tiszta vágási felülettel távolítsuk el, visszavágva őket egy elágazásig vagy a fő törzsig. A roncsolt, szakadt sebek nehezen gyógyulnak és könnyen befertőződhetnek, míg a tiszta metszlap gyorsabban bezárul, csökkentve a fertőzésveszélyt. Ez a fajta „takarítás” nemcsak esztétikailag teszi rendbe a növényt, hanem segít megelőzni a másodlagos problémákat is.
Esetenként szükség lehet a túlságosan sűrűn növő hajtások ritkítására is, különösen, ha a növényt korábban visszacsíptük és nagyon bokros lett. A befelé növő, egymást keresztező vagy árnyékoló gyenge hajtások eltávolítása javítja a lombozat szellőzését, ami segít a gombás betegségek megelőzésében. A ritkító metszés során a leggyengébb, legkevésbé életképes hajtásokat távolítsuk el tőből. Ez a beavatkozás a megmaradó hajtások erőteljesebb fejlődését is serkenti, mivel a növény energiái kevesebb, de erősebb hajtásra koncentrálódnak.
Visszavágás a teleltetéshez
A ricinus teleltetése hazánkban nem általános gyakorlat, de a dézsában nevelt példányok esetében megkísérelhető. A sikeres teleltetés egyik kulcsfontosságú lépése a növény drasztikus visszavágása az őszi, fagyok előtti időszakban. Mivel a cél a növény nyugalmi állapotának előidézése és fenntartása a téli hónapokban, a teljes lombozatot és a hajtások nagy részét el kell távolítani. A metszés nélkül a növény a teleltető helyiségben is párologtatna és megpróbálna növekedni, ami a téli fényhiányos, hűvös körülmények között gyorsan a kimerüléséhez és pusztulásához vezetne.
A visszavágást közvetlenül azelőtt végezzük el, hogy a növényt bevinnénk a teleltető helyiségbe. Egy erős, éles metszőollóval vagy fűrésszel vágjuk vissza a növény teljes hajtásrendszerét, a fő törzset is beleértve. A földlabdából kiindulva csak egy 20-30 centiméter magas csonkot hagyjunk meg. Bár ez a beavatkozás rendkívül drasztikusnak tűnik, ez a legjobb módja annak, hogy a növényt a téli pihenőre kényszerítsük. A nagy vágási felületek miatt fontos a tiszta szerszám használata a fertőzések elkerülése érdekében.
A visszavágás után a növény energiafelhasználása és vízigénye minimálisra csökken. A teleltető helyiségben, amely ideális esetben hűvös (5-10°C) és világos, a növénynek már nem kell a nagy lombozatot fenntartania. A gondozása a téli hónapokban mindössze a talajlabda enyhe nyirkosan tartására korlátozódik, ami megakadályozza a gyökerek teljes kiszáradását. A drasztikus visszavágás nélkül a növény gyökérzete nem tudná ellátni a lombozatot a korlátozott téli körülmények között.
Tavasszal, amikor a növény az ébredés jeleit mutatja, az új hajtások a visszavágott csonkon lévő alvórügyekből vagy a tőből fognak előtörni. Az áttelelt, fejlett gyökérzettel rendelkező növény az új szezonban rendkívül erőteljes növekedésnek indul, és gyakran gyorsabban éri el a teljes méretét, mint a magról vetett társai. A teleltetéshez kapcsolódó visszavágás tehát egy speciális, de a cél érdekében elengedhetetlen metszési technika.
A virágzat és termés eltávolítása
A ricinus virágai nem különösebben látványosak, a nőivarú virágokból fejlődő tüskés, gömbölyű termések azonban sokak számára dekoratívak, különösen a vöröses színű fajtáknál. A virágzás és a termésképzés azonban jelentős energiát von el a növénytől, ami a vegetatív növekedés, azaz a lombozat fejlődésének rovására mehet. Ha a kertész számára a fő díszítőértéket a hatalmas, dús levelek jelentik, és nem érdekelt a termések látványában vagy a magfogásban, akkor a megjelenő virágzatok eltávolítása egy megfontolandó lehetőség.
A virágzatok lemetszésével a növény az energiáit nem a szaporodásra, hanem a levelek és hajtások növesztésére fogja fordítani. Ez a gyakorlat dúsabb, sűrűbb és összességében nagyobb lombozatot eredményezhet. A virágzatokat egyszerűen le kell vágni, amint megjelennek, még a termésképződés előtt. Ez a folyamatos „terméketlenségre” kényszerítés arra ösztönzi a növényt, hogy a vegetatív részeit fejlessze tovább. Ez a módszer különösen akkor lehet hasznos, ha a ricinust zöld tömegéért, például egy dús, trópusi hangulatú háttér kialakítására neveljük.
Másrészt, ha a cél a magfogás a következő évi vetéshez, akkor a virágzatokat és a terméseket természetesen a növényen kell hagyni. Ebben az esetben a legerősebb, legszebb virágzatokat érdemes meghagyni, és a gyengébbeket esetleg eltávolítani, hogy a növény a kiválasztott termések beérlelésére koncentrálhasson. A termések akkor érettek, amikor elkezdenek megbarnulni és a külső burok felrepedezik. A magok begyűjtésekor legyünk rendkívül óvatosak, mivel a ricinusmag erősen mérgező.
Az elöregedett, már beérett és megbarnult termések eltávolítása a szezon végén szintén egyfajta karbantartó metszésnek tekinthető. Ez nemcsak esztétikailag teszi rendbe a növényt, hanem megakadályozza a magok kontrollálatlan szétszóródását a kertben. Bár a ricinus a mi éghajlatunkon ritkán gyomosodik el, a mérgező magok miatt jobb, ha azokat összegyűjtjük és ellenőrzött körülmények között tároljuk vagy semmisítjük meg. A termések levágása után a növény rendezettebb képet mutat a szezon hátralévő részében.
